Season 2, Chapter 1.: Anything could happen

  Sziasztok! Meghoztam az első részét a 2. évadnak. Megpróbáltam hosszúra írni, de nem teljesen sikerült, de ez csak azért látszik így, mert kicsik a betűk :D . Amúgy meg örülök, hogy rá tudtam magam venni, hogy folytassam a történetet. Azt meg remélem, hogy izgalmas- és érzelmekben dús részeket tudok majd hozni. És szeretném még egyszer megköszönni, hogy türelmesek voltatok, velem szemben. Így tehát szeretnék jó olvasást kívánni! :) zene

  

  Egy sötét szobában ébredtem, ahol csak egy lámpa volt a szoba közepén fellógatva pont felettem.  Meg akartam dörzsölni a szemem, de valami visszatartott. Magam mögé néztem, meg azt vettem észre, hogy be van kötözve a kezem. Kezdett egyre ijesztőbbé válni a szituáció. Ekkor kinyílt egy ajtó, amint belépett valaki. Lassú léptekkel közeledett felém az ismeretlen személy, majd mikor pontosan velem szembe került meg tudtam nézni az arcát. Mikor ránéztem lesokkolt a látvány. Nem más állt előttem, mint Niall. Kitágult pupillákkal meredtem rá. Egy teljes percig sokkos állapotban voltam, majd sikerült kipréselnem magamból egy kérdést:

-  Mit keresünk itt? – kérdeztem félénken. Erre nem válaszolt, csak elővett egy mappát majd kinyitotta. Elkezdett benne lapozni, majd felmutatott egy képet. Én voltam rajta. Éppen vásárlás közben voltam még New Yorkban. Nem tudtam mit kellene látnom a képen, szóval megkrdeztem:

- Ömm… Mit kellene látnom a képen? - Erre megint semmi válasz. Eltette a képet, majd elkezdett megint lapozgatni a mappában. Miközben keresett, megnéztem a mappa külsejét. Rajta volt a nevem, meg egy furcsa jel, amit még életemben nem láttam. Miközben töprengtem, hogy mit keresek itt, Niall elővett még egy képet a mappából. Ismét én voltam rajta, de most nem egyedül. Nora is rajta volt a képen. Én éppen beszéltem vele, ő meg a telefonjával bíbelődött. Emlékszem arra a napra. Azt nem tudom, hogy miért vagyunk, de arra igen, hogy egy kávézó teraszán ittuk a kávénkat. Nora a telefonján nézett valamit, én meg közben ittam a kávém, és beszéltem hozzá. Akkor olyan érzésem volt, mintha nem nagyon érdekelné a mondandóm, mert máskor mindig figyelmesen hallgatta a mondandómat, de akkor nem lehetett róla ugyan ezt elmondani. A kép olyan szögből volt fotózva, ahonnan lehetett látni Nora mobiljának kijelzőjét. Egy furcsa alkalmazás futott rajta. Fekete és kék színek keveredtek benne, különböző írások, meg miegymás, amiből egy szót se értettem. Majd Niall ezt a képet is eltette, majd végre megszólalt:

- El kell neked mondanom valamit. – kezdte. – Nem mondtam el mindent magamról. Nem az vagyok, akinek hiszel. Vagy legalábbis teljesen nem vagyok az. Te egy híres pop énekesnek ismersz, aki egy bandában énekel. De van egy másik oldalam. Egy kém vagyok. Pontosabban egy ügynök. – egy ügynök? Mi van?

- Ezt nem teljesen értem. Tehát te egy énekes ügynök vagy? – értetlenkedtem.

- Igen. De ha megengeded, akkor folytatnám. Tehát. Egy kém vagyok egy nem ismert ügynökségnél. A nevét nem árulhatom el, mert mivel titkos az ügynökség, megszegném a titoktartási ígéretemet. Szóval. Röviden annyi, hogy te csak egy csali voltál. Pontosabban egy eszköz. Hogy elkaphassunk valakit. Egy olyan személyt, aki hozzád közel áll. – aki hozzám közel áll? Ki lehet az. Elkezdtem gondolkozni, de Niall folytatta. 

– Ez a személy egy közveszélyes bűnöző. Beférkőzik az emberek életébe x időre, majd akire kell, lecsap. Egyenlőre nem lehet tudni, hogy ki lesz az áldozata, de ez az egyik ok, hogy itt vagy. Hogy biztonságban legyél. Másrészt, hogy segíts nekünk, hogy ki lesz a következő. Nem biztos hogy te leszel, de nem lehetetlen. Szóval mielőtt megbízlak, meg kell mondanom neked, hogy kiről van szó. – fejezte be a mondandóját. Ekkor eszembe jutott, hogy miért mutatott 2 képet. Az egyik Norával kapcsolatos, a másikon pedig Norával vagyok, ahol Nora éppen valami furcsa alkalmazáson pötyög. Így egy kis logika után, meg hallgatás után rájöttem ki az.

- Nora. – mondtam ki a nevet. Niall csak helyeslően bólintott egyet. Ekkor összetört bennem valami. Egy világ. Egy egész világ. A legjobb barátnőm egy gyilkos, a barátom meg egy ügynök. Akkor vajon ezért vették el azon a koncerten a telefonomat? És azért kellett Liam is? Meg a többi is? Elkezdtem a kétségbeeséstől és a szomorúságtól könnyezni, majd egyenesen bőgni. Nem hittem el a szavakat, amiket Niall mondott. Egyszerűen lehetetlen volt. Ekkor megtört bennem a nyugodtság, és elkezdtem üvölteni.

- EZ NEM LEHET!!! – üvöltöttem könnyekkel küszködve. – Ez nem…. lehet…. – nyöszörögtem egyre halkabban, mert a sírástól nem tudtam már beszélni se. Ekkor mellém állt Niall, majd átölelt.

- Nem lesz semmi baj. – nyugtatott. – Ssss- nyugtatott tovább. Legszívesebben kitéptem volna a kezemet a szorításból, és szorosan átöleltem volna. De ehelyett egy szúrást éreztem a nyakamon, majd egyre sötétebb lett. Niall egyre gyengébben ölelt, majd eszméletemet vesztettem.  

Season 2., Prologue

Sziasztok! Meghoztam az évadnyitó prológust! Tudom, hogy csak 3 sor az egész, de szerintem a kevesebb több. Szóval itt lenne egy irinyó kis bevezető az évadba.

  -  Miért takartad el az arcod? – kérdeztem tőle. Erre nem kaptam választ. Megismételtem a kérdésemet. De erre sem kaptam választ, de motoszkált vagy keresett valamit a kezével. Majd egy hirtelen mozdulattal felém fordult, majd minden elsötétült. 

Nem rész, csak egy FONTOS bejegyzés!

  Sziasztok. Tudom, hogy 4 hónapja nem hoztam részt. Se semmilyen életjelet. Nem tudtatok rólam semmit, és azt sem, hogy mi lesz a történettel. Először kezdeném, hogy mi történt ebben a 4 hónapban, azzal, hogy miért nem hoztam részt, és végül mi lesz a történet sorsa.

  Az előző 4 hónapban olyan dolgok történtek mint:
- központit megírtam
- előkészítőre jártam (rajz, heti 3 óra)
- félévi hajtás és jegyek
- kötelezők olvasása
- versenyre készülés, és még lehetne sorolni, hogy miket csináltam. Csak egy dolgot nem, mégpedig az írást.

  Akkor jöjjön a magyarázkodás. Azért nem hoztam rész, mert minden nap, mikor hazaértem (hiába volt csak 5 órám) mindig hulla fáradt voltam. A kémia dögnehéz, a nyelvtanról ne is beszéljünk (töbszörösen összetett alárendelő és mellérendelő mondatok elemzése :P), a matek most egyenlőre könnyű, a fizikára úgy ahogy van sz*rok, mert a tanár nem tud beszélni, sem tanítani, kifejezetten utálom az osztállyal együtt. A Bioszra készülök, de nagyon, mert abból szóbelizek, mivel természettudomány szakokat is jelölök (nem is egy iskolában). A Kisképző, ahova szeretnék bejutni (művészsuli), arra is nagyon készülök, sokat kell rajzolnom, festenem, paszteleznem, tollrajzolnom, stb. Szóval, mint eddig is el vagyok havazva. A jövőhéten vannak a szóbelik, szóval nem ígérek semmit, hogy teszek-e ki részt ide az új témával kapcsolatban, de amit tudok, azt megteszem. Folyamatosan agyalok a történeten, hogy mit lehet kihozni. Szóval elkezdek egy új évadot. A mostani részt lógni hagyom,  a 2. évadban kicsit másképp folytatom, meg a most fent levő rész, amit októberben tettem ki, azon változtatok, hogy legyen értelme a folytatásnak. Szóval most egyenlőre még 5-6 napig biztos nem lesz rész, és tudom, hogy már eleget vártatok, de kérlek legyetek türelemmel velem, mert most tényleg nehéz időszakon megyek át. DE. A szóbelik után megújult erővel folytatom a blogot, és szinte minden meg fog változni (talán még a cím is). Szóval egyenlőre ennyit a bajaimról, meg a beszámolóról, meg az okokból, a lényeg az, hogy nemsokára lesz rész, és jön a 2. évad!!! Kezeket fel aki várja XD.

xoxo Laci <3

~ Chapter 19 - Something Happend (Part 1) ~

  Sziasztok kedves olvasók. Bocsi, hogy kicsit régen írtam, de mint mondta, nyolcadikos vagyok, ebben az évben mindenre lesz időm, csak arra nem, amire szeretném. Szóval, mint már mondtam, ritkán lesznek részek. Egy szó mint száz, vágjunk bele.

  Reggel álmosan keltem ki az ágyamból. Nem aludtam valami jól az éjjel, szóval, egész nap olyan voltam, mint egy zombi.
  Bementem a fürdőbe, lezuhanyoztam, kerestem magamnak valami ruhát, majd kivételesen felkentem magamra egy kis sminket, mert ahogy én kinéztem,... nem akarjátok tudni (meg látni se gondolom).
  Lementem a konyhába, valami élelmet szerezni magamnak, majd megláttam szőke barátomat, Niallt. Kék szemeivel megint elbűvölt, mint mindig, csak nem mondtam senkinek. Kivettem egy tálat a szekrényből, az asztalról levettem a muslit, és a hűtőből kivettem a tejet. Gondolom ki lehet találni, mit reggelizek.
  Leültem Niall mellé, majd elkezdtem enni a reggelimet. Nem vettem észre egy ideig, de azon kaptam magam, hogy csak úgy falom a kaját. Jobban, és kicsit undorítóbban, mint Niall. Gondolom ezt ő is észre vette, mert nevetett, csak egy ideig nem tudtam min. Na most leesett.
- Ne nevess. Nem aludtam valami jól. - mondtam unottan.
- Jól van na, csak olyan aranyos volt. - mondta nevetve. Hát ha az aranyos, hogy úgy eszek mint egy disznó, akkor.... akkor... nem is tudom mit kéne erre mondani.
- Akarsz valamit csinálni? - kérdezte. Kissé hosszas gondolkodás után válaszoltam.
- Igen. Mondjuk... Nem is tudom. Hova menjünk? - kérdeztem . Niall elkezdett morfondírozni. Én csak néztem, hogy néz felfelé, meg fogja a fejét. Ahh. Na jó. Egyre furábbak vagyunk.
- Mi lenne, ha elmennénk a London Eye-hoz. Felszállni, nézni a várost. Meg elmenni enni valahova. - az utóbbit mosolyogva mondta. Mindig csak az evés. Én erre csak elmosolyodtam. - Meg elmenni valami romantikus helyre. Mondjuk felmenni a hegyre, és nézni a csillagokat. - mondta. Én meg elképedve néztem rá. Csillagok alatt? Nem mintha nem lenne romantikus (SŐT), de nem hittem volna, hogy ilyet hallok tőle. Meg kéne szokni, hogy meg tud lepni. Bármivel is.
- Oké. Jól hangzik. És mikor? - kérdeztem.
- Akár most. - mondta. Kicsit felélénkülve kiegyenesedtem, majd adtam neki egy puszit, megköszönés képen. Este majd mást kap. :)
  Felmentünk a szobánkba, majd átöltöztünk. És lemostam az arcom, hogy megnézzem mennyire nézek ki borzalmasan. Kellemesen csalódva állapítottam meg, hogy egész jól. Így úgy döntöttem, hogy egy minimális sminket magamra kenek, hogy azért mégis nézzek ki valahogy.
  Miind ketten elkészültünk. Beültünk az autóba, majd Niall beindította a motort. Elindultunk. Az autó csendesen, normálisan ment az úton. Kisvártatva meg érkeztünk a London Eye-hez. Kiszálltunk az autóból, majd Niall a fejét takarva, kezemet fogva odasétáltunk a pénztárhoz. Én csak néztem Niallt, hogy mit csinál, miért takarja el a fejét, amikor velem van. És hirtelen leesett. Szégyell. Nem tudom miért, de szégyell. Kirántottam a kezemet a kezéből, majd csak álltam mellette. És még a pénztárnál is megbújva állt, nehogy észre vegyék. Nem akarja, hogy észrevegyék. Gondolom ezt azért csinálja, mert nem akar botrányt a sajtóban, de azért mégis már. Megértem én, de azért nem vagyok ennyire Szégyellni való. Vagy csak túl reagálom az egészet. Na jó. Ezt most kell abba hagyni, mert még rajtakap, hogy haragszom rá, ami részben igaz is, de annyira nem. De nem is mérgességnek hívnám ezt, hanem csalódottságnak. Mindegy. Majd a kabinban meg beszélem vele.
  Ketten beszálltunk a kabinba, majd egy ideig a várost néztem ,majd a kör negyedénél odafordultam hozzá, és megkérdeztem. - Miért takartad el az arcod?

To be continued

Üdv.: Laci. 

~ Chapter 18 - Trouble part 2 ~

  Harry, mint egy őrült, annyira izgult Louis miatt. De én is Nora miatt.
  Mindenki nagyon aggódott Louisért, és Noráért. Miközben pakoltunk (eszeveszett sebességgel), azon morfondíroztam, hogy mi történhetett velük? Egyáltalán ki a akrná Louist elfogni, és elkábítani a barátnőjével együtt? Van egy-két tippem, de remélem egyik sem fog bejönni.
  Már szálltunk be a kocsiba, mikor megcsörrent a telefonom. Felvettem, meg sem nézve, hogy ki hív.
- Halló? - szóltam bele.
-Óh, te vagy az! - szólt bele egy elsőre ismeretlen hang, aztán felismertem, hogy Nora az. Halkan, de izgatottam közöltem a többiekkel, hogy vele beszélek.
-Hol vagy? Mi történt veletek? HOL VAGY??? - kérdeztem, szinte már őrülten.
-Nyugodj meg, nincsen nagy baj. Vagyis most. De amikor elvittek minket. Ne tudd meg... - hagyta abba Nora. Bele se mertem gondolni, hogy mit csináltak velük. Kellett volna, de mindegy.
-Hol vagy? - kérdeztem.
-London külvárosának szélén  vagyok. - mondta.
-És milyen utca, házszám, kerület? Valami? - kérdeztem.
- Saint Mark street 9/a előtt állok. Azt hiszem, a 3. kerülete a városnak. De meg fogjátok találni. - adta az instrukciókat Nora.
- Rendben. Máris indulunk. - majd letettem, és most már annyira aggódtunk Nora és Louis miatt, hogy azt el nem tudom mondani. De legalább tudjuk, hogy mi van velük.
  Az út nagy részén, miközben kerestük őket, Niall nyugtatott engem. Harryt meg Liam. Az ő beszélgetésüket nem hallottam, de nem is nagyon érdekelt. Csak az, hogy minél előbb megtaláljuk Norát és Louist.
  Egy fél óra barangolás után megtaláltuk Norát. Szegény kicsit át volt fagyva az éjszaka. Van egy sejtésem, hogy megfázott. És szerintem Louis is.
  Beszállt Nora az autóba, majd Niall átadva neki a helyet, leüllt mellém. Én is Niall melegítettük őt, hogy nehogy jobban megfázzon. Közben nagyban faggadtuk.
- Mikor történt? - kérdezte egy idő után Niall.
- Olyan fél 1-kor volt kb. Nem tudom pontosan. - mondta Nora.
- És mit csináltak veletek? - kérdeztem, mert már nagyon furdalt a kíváncsiság.
- Hát, az volt, hogy sétáltunk Louisszal az utcán. Nem voltak emberek, vagy mi nem vettük észre őket. Egy idő után, mikor nagyban beszélgettünk, hangokat hallottunk magunk mögött. De mögöttünk nem volt senki. Gondoltuk macskák, vagy kutyák voltak. Aztán hirtelen mögülünk Louist leütötték, engem meg majdnem megfojtottak. Épp hogy ki tudtam szabadulni a kötél fogásából. Amint kiszabadultam, rohantam, el, akárhova, csak onnan el. Nagyon meg voltam rémülve. Aztán megálltam 10 perc futás után egy ház sarkánál. Senkit nem láttam magam körül, csak az éjszaka állatait. Nem akartam bemenni egy házba sem, mert már elég késő volt, meg amúgy is elzavartak volna. - mesélte nagy bőszen Nora. Én elképedve hallgattam őt. Meg akarták fojtani? Ki lenne képes egy ember ok nélkül valakit megfojtani. Norának nagy szerencséje lehetett, hogy nem sikerült nekik. Miközben beszélt a "kalandjukról", Harry megpillantotta az utcán Louist. Nora is odakapta a fejét, majd boldogan kiszállt (kiszállt? Inkább kisprintelt) az autóból. Odarohant Louishoz, majd adtak egymásnak egy csókot. Louis koszos volt, és gondolom minden baja volt. Nem volt sok kedve elmesélni nekünk, hogy mi történt. Inkább minél hamarabb akart egy meleg teát, egy meleg ágyban, tisztán Norával lenni, és feldolgozni ezt az egész dolgot.
  Mire hazaértünk, Nora már egész türhető szellemi állapotban volt, Louisszal ellentétben. Ő kicsit furcsán viselkedett. Ahogy beértünk a házba, Louis levette a ruháit, aztán rohant a fürdőszobába. Gondolom nem akarta magán látni a tegnap este dolgait.
  Amíg Louis ferőtlenítette magát (egy röpke 40 perc alatt), addig beszélgettem egy kicsit Harryvel. Mert azért ő is eléggé megijedt, hogy mi történt Nirával és Louisszal.
- Szerinted kik rabolták el őket? - kérdeztem.
- Hát... Ez fogós kérdés. Nem tudom. Tippem nincs, Louis nem mondta el, hogy látott-e valamit a támadóikból, Nora meg nem látta őket. - mondta Harry.
- Ühümm... - nyögtem ki ezt az igenre hasonlító mondjuk azt, hogy szót. Majd gyorsan témát vátottam mert már hosszú percek óta egyikünk sem szólalt meg.
- Kérsz egy teát, kávét, vagy valamit?
- Egy tea jól esne, köszi - mondta mosolyogva. Furcsa egy ilyet hallani egy ilyen fiútól hallani, hogy igen, teát kérek. Vagy csak én érzem így? Legalábbis New Yorkban nem így van/volt, de ez most lényegtelen.
  Elkészítettem magunknak a teákat, majd beszélgettünk, amíg nem végzett Louis, majd Harry úgymond elzavart, hogy hagy beszélgethessen Louisszal. Én addig felmentem a szobámba, ahol Niall kicsit gyötört fejjel TV-t nézett. Gyorsan átöltöztem, majd melléfeküdtem.
- Kibeszéltetek mindent? - kérdzete.
- Igen. - mondtam mosolyogva.
- Akkor jó! - mondta, majd ráhajtottam a fejem a mellkasára, és együtt TV-tünk. (+ csók(ok)).

U.i.: remélem tetszett nektek ez a rész, ez most kifejezetten hosszú lett. És jó. Szerintem. Előre is bocsánatot kérek az észre nem vettt helyesírási hibákért. És azért is, hogy kb több mint 2 hónapja nem volt rész, csak most lettem nyolcadikos, és ez az év elég nehéz, szóval csak most jutott eszembe valami ép elméjű.
  Remélem elnyerte a tetszéseteket. Minden kommentet és jelölést előre is köszönök.
U.u.i.: Remélem vannak még olyanok, akik olvassák a blogomat.

Üdvözlet: Laci :)