~ Chapter 18 - Trouble part 2 ~

  Harry, mint egy őrült, annyira izgult Louis miatt. De én is Nora miatt.
  Mindenki nagyon aggódott Louisért, és Noráért. Miközben pakoltunk (eszeveszett sebességgel), azon morfondíroztam, hogy mi történhetett velük? Egyáltalán ki a akrná Louist elfogni, és elkábítani a barátnőjével együtt? Van egy-két tippem, de remélem egyik sem fog bejönni.
  Már szálltunk be a kocsiba, mikor megcsörrent a telefonom. Felvettem, meg sem nézve, hogy ki hív.
- Halló? - szóltam bele.
-Óh, te vagy az! - szólt bele egy elsőre ismeretlen hang, aztán felismertem, hogy Nora az. Halkan, de izgatottam közöltem a többiekkel, hogy vele beszélek.
-Hol vagy? Mi történt veletek? HOL VAGY??? - kérdeztem, szinte már őrülten.
-Nyugodj meg, nincsen nagy baj. Vagyis most. De amikor elvittek minket. Ne tudd meg... - hagyta abba Nora. Bele se mertem gondolni, hogy mit csináltak velük. Kellett volna, de mindegy.
-Hol vagy? - kérdeztem.
-London külvárosának szélén  vagyok. - mondta.
-És milyen utca, házszám, kerület? Valami? - kérdeztem.
- Saint Mark street 9/a előtt állok. Azt hiszem, a 3. kerülete a városnak. De meg fogjátok találni. - adta az instrukciókat Nora.
- Rendben. Máris indulunk. - majd letettem, és most már annyira aggódtunk Nora és Louis miatt, hogy azt el nem tudom mondani. De legalább tudjuk, hogy mi van velük.
  Az út nagy részén, miközben kerestük őket, Niall nyugtatott engem. Harryt meg Liam. Az ő beszélgetésüket nem hallottam, de nem is nagyon érdekelt. Csak az, hogy minél előbb megtaláljuk Norát és Louist.
  Egy fél óra barangolás után megtaláltuk Norát. Szegény kicsit át volt fagyva az éjszaka. Van egy sejtésem, hogy megfázott. És szerintem Louis is.
  Beszállt Nora az autóba, majd Niall átadva neki a helyet, leüllt mellém. Én is Niall melegítettük őt, hogy nehogy jobban megfázzon. Közben nagyban faggadtuk.
- Mikor történt? - kérdezte egy idő után Niall.
- Olyan fél 1-kor volt kb. Nem tudom pontosan. - mondta Nora.
- És mit csináltak veletek? - kérdeztem, mert már nagyon furdalt a kíváncsiság.
- Hát, az volt, hogy sétáltunk Louisszal az utcán. Nem voltak emberek, vagy mi nem vettük észre őket. Egy idő után, mikor nagyban beszélgettünk, hangokat hallottunk magunk mögött. De mögöttünk nem volt senki. Gondoltuk macskák, vagy kutyák voltak. Aztán hirtelen mögülünk Louist leütötték, engem meg majdnem megfojtottak. Épp hogy ki tudtam szabadulni a kötél fogásából. Amint kiszabadultam, rohantam, el, akárhova, csak onnan el. Nagyon meg voltam rémülve. Aztán megálltam 10 perc futás után egy ház sarkánál. Senkit nem láttam magam körül, csak az éjszaka állatait. Nem akartam bemenni egy házba sem, mert már elég késő volt, meg amúgy is elzavartak volna. - mesélte nagy bőszen Nora. Én elképedve hallgattam őt. Meg akarták fojtani? Ki lenne képes egy ember ok nélkül valakit megfojtani. Norának nagy szerencséje lehetett, hogy nem sikerült nekik. Miközben beszélt a "kalandjukról", Harry megpillantotta az utcán Louist. Nora is odakapta a fejét, majd boldogan kiszállt (kiszállt? Inkább kisprintelt) az autóból. Odarohant Louishoz, majd adtak egymásnak egy csókot. Louis koszos volt, és gondolom minden baja volt. Nem volt sok kedve elmesélni nekünk, hogy mi történt. Inkább minél hamarabb akart egy meleg teát, egy meleg ágyban, tisztán Norával lenni, és feldolgozni ezt az egész dolgot.
  Mire hazaértünk, Nora már egész türhető szellemi állapotban volt, Louisszal ellentétben. Ő kicsit furcsán viselkedett. Ahogy beértünk a házba, Louis levette a ruháit, aztán rohant a fürdőszobába. Gondolom nem akarta magán látni a tegnap este dolgait.
  Amíg Louis ferőtlenítette magát (egy röpke 40 perc alatt), addig beszélgettem egy kicsit Harryvel. Mert azért ő is eléggé megijedt, hogy mi történt Nirával és Louisszal.
- Szerinted kik rabolták el őket? - kérdeztem.
- Hát... Ez fogós kérdés. Nem tudom. Tippem nincs, Louis nem mondta el, hogy látott-e valamit a támadóikból, Nora meg nem látta őket. - mondta Harry.
- Ühümm... - nyögtem ki ezt az igenre hasonlító mondjuk azt, hogy szót. Majd gyorsan témát vátottam mert már hosszú percek óta egyikünk sem szólalt meg.
- Kérsz egy teát, kávét, vagy valamit?
- Egy tea jól esne, köszi - mondta mosolyogva. Furcsa egy ilyet hallani egy ilyen fiútól hallani, hogy igen, teát kérek. Vagy csak én érzem így? Legalábbis New Yorkban nem így van/volt, de ez most lényegtelen.
  Elkészítettem magunknak a teákat, majd beszélgettünk, amíg nem végzett Louis, majd Harry úgymond elzavart, hogy hagy beszélgethessen Louisszal. Én addig felmentem a szobámba, ahol Niall kicsit gyötört fejjel TV-t nézett. Gyorsan átöltöztem, majd melléfeküdtem.
- Kibeszéltetek mindent? - kérdzete.
- Igen. - mondtam mosolyogva.
- Akkor jó! - mondta, majd ráhajtottam a fejem a mellkasára, és együtt TV-tünk. (+ csók(ok)).

U.i.: remélem tetszett nektek ez a rész, ez most kifejezetten hosszú lett. És jó. Szerintem. Előre is bocsánatot kérek az észre nem vettt helyesírási hibákért. És azért is, hogy kb több mint 2 hónapja nem volt rész, csak most lettem nyolcadikos, és ez az év elég nehéz, szóval csak most jutott eszembe valami ép elméjű.
  Remélem elnyerte a tetszéseteket. Minden kommentet és jelölést előre is köszönök.
U.u.i.: Remélem vannak még olyanok, akik olvassák a blogomat.

Üdvözlet: Laci :)