~ Chapter 17 - Trouble ~

Sziasztok. Végre valahára tudtam írni valamit. Kicsit hosszú lett a rész, de remélem tetszeni fog nektek. És azt is tudom, hogy már egy hónapja nem írtam, de egyszerűen nem tudtam mit írni. Majd gondoltam valami izgalmat beteszek a történetbe, szóval ez lett belőle. Remélem tetszeni fog nektek! 

Jó olvasást! 

ZENE, ZENE 

Reggel arra ébredtem, hogy valaki simogatja a hajamat. Jól esett az érzés, de mint mindig csak azért kaptam ezt a kis kényeztetést, mert ideje felkelni. Sajnos. De ez van. Álmosan kikászálódtam a kényelmes ágyból, majd felvettem valami göncöt. Majd lementem reggelizni.

  Miközben ettem a szendvicsemet, észrevettem, hogy Nora és Louis nem tartott velünk. Pedig ilyenkor már fenn szoktak lenni. Mivel rajtam kívül senki nem vette észre, hogy nincsenek velünk, gondoltam megnézem, hogy a szobájukban vannak-e. Felmentem a lépcsőn, majd benyitottam a szobájukba. A takaró a fejükre volt húzva, szóval lehet, valamit csinálnak. Gondoltam nem zavarom meg őket, és így is tettem.

Visszamentem az ebédlőbe, és be akartam fejezni a szendvicsemet. De "valaki" megette. Én Niallre villámot szóró tekintettel néztem, majd bevágta a kutyapofit. Na erre nem tudtam semmit szólni. És le se szidtam. Jó, csak egy szendvicsről volt szó, de azért mégis. Látni kellett volna azt a tekintetet.

  Miután mindenki végzett az evéssel, a fiúk bementek a játékszobájukba, majd leültek ps-ezni. Valami lövöldözős játékot nyomtak, nem tudom mi lehet a neve, de jól lekötötte őket. Nem is zavartam őket. Majd eszembe jutott, hogy Noráék még mindig nem ébredtek fel. Biztos mozgalmas éjszakájuk volt. Nem mentem fel még egyszer hozzájuk, hiszen nem változhatott semmi, max mocorogtak egy kicsit. Szóval visszamentem a szobánkba, majd bekapcsoltam a laptopomat. Felmentem a közösségikre, meg a skypera. Anya éppen fent volt, szóval felhívtam, és azonnal videóhívást kezdeményeztem. Fel is vette. Beszámoltam neki az itt történtekről, kivéve a kis entyem-pentyemről. Arról nem muszáj tudnia. Anya is szintén beszámolt az otthoni dolgokról. Meg beszélgettünk még egy jó fél órát, majd elköszöntünk egymástól. Majd rápillantottam az órámra. Már fél 12 volt. Tudom, hogy Nora szeret sokáig aludni, de nem szokott délig aludni. Szóval még egyszer meglátogattam a őket, de ez úttal benéztem a takarójuk alá. A terv meg volt, már csak meg kellett valósítani. Bementem, majd bekukucskáltam a takaró alá. Majd rögtön el is ugrottam onnan. Mert a takaró alatt csak párnák voltak. Gyorsan vissza szaladtam a szobánkba, és megkerestem a telefonomat. Tárcsáztam Norát, majd elkezdett kicsöngeni. Ez elkezdett megnyugtatni, de nem vette fel. Még egyszer megpróbáltam, hátha nem hallotta. De akkor sem. Nagyon meg voltam rémülve! Szinte hiper sebességgel megkerestem Louis számát, majd azt is tárcsáztam. Ő felvette.
- Louis, hol van Nora. És te hol vagy? Már halálra izgultam magam.
- Norát, meg engem elraboltak! Engem csak csalinak használtak, de Norát nem engedték el! És a legrosszabb az, hogy nem tudok rajta segíteni! Bekötötték a szemünket, majd mire odavonszoltak minket, levették rólunk a szemkötőt. De nem tudok címet. Sajnos. Nincs semmi infóm, hogy hol lehet! - sorolta el szinte őrülten Louis. Hallatszott a hangján, hogy nagyon meg van rémülve.
- És ezt miért csak most mondod? - kérdeztem felemelt hangon. - És miért nem hívtál?
- Mert most ébredtem fel. Mert leütöttek engem, és a többire nem emlékszem. Egy sikátorban ébredtem fel, London külvárosában, amit még életemben nem láttam! - mondta idegesen.
- Leütöttek? - kérdeztem nagyokat lélegezve, és idegesen.
- Igen most mondtam! - mondta szinte már ordítva. Majd elkezdett ..... szipogni? Most vagy folyik az orra, vagy sír. Az utóbbi inkább valószínűbb.
  Magamon kaptam magam, hogy még nem szóltam a srácoknak. Gyorsan lesiettem a telefonnal a kezemben, Louisszal a vonalban. Odaadtam Harrynek a telefont. Először csak furán nézett, majd mondtam, hogy Louis az. Ekkor elvette a telefont, majd megkérdezte, hogy mi van. Gondolom Louis neki is elmondta a történteket, mert Harry hüledezve beszélt. Majd megkérdezte Louistól, hol van. Majd pár másodperc múlva le is tették, elötte még ezt mondta Harry: TARTS KI LOUIS!! MINDJÁRT OTT VAGYUNK!!