~Chapter 9 - The Intoxication Of Love ~

Szisztok! Bocs, hogy ennyi ideig nem hoztam részt, csak Lengyelországban voltam, meg azért tanulás is van, de most hoztam egy (szerintem) jó részt. Láttam, az előző részhez se nem jelöltetek, se nem komiztatok, úgyhogy, ha kérhetem,akkor itt tegyétek meg. És jó olvasást!

ZENE!

  

Reggel szerelmesen ébredtem. Tudtam, nehéz megfeszítések árán, de jól választottam. Érzem. Tudom.

  Miután a nagy mámorból sikerűlt kicsit kikeverednem, felvettem valami göncöt, majd odamentem a szőke manómhoz, és fel ébresztettem. Nyugi, nem velem aludt, csak nálunk. Nem ugyan az. De ez nem azt jelenti, hogy nem csináltunk dolgokat este. (nem perverzségek ;)

  Ő kissé álmosan rám mosolygott, majd adott egy csókot ajkaimra. Én elmerültem benne, és magába Niallbe. Nem bírtam betelni vele. Ez lehet kissé furin hangzik, hogy tegnap még olyan bizonytalan voltam, ma meg annyira biztos vagyok a dologban, hogy el nem lehet tántorítani tőle.

  Niall nagy nehezen felkelt, majd nyomott egy puszit a homlokomra. Én elpirulva viszonoztam.

-Hogy aludtál? – kérdeztem.

-Hát, az ágyon jobb lett volna, de a föld is megtette. – mondta cinikusan.

-Tudom, de anya az orromra kötötte, hogy nem egy ágyban alszunk. Egyenlőre. – mondtam.

-De azt nem mondta, hogy nem feküdhetünk egymás mellett! – mondta félre húzva egy mosolyra a száját.

-Azt tényleg nem mondta – egyeztem bele az ötletbe mosolyogva, majd bebujtunk az ágyba. Magunkra húztuk egy kicsit a takarót, majd én a mellkasára feküdve kérdezgettem, milyen az élet, így világsztárként.

* „némi” beszélgetés után …

 -Azt hogy érted, hogy vannak lányok? – kérdeztem.

-Úgy, hogy vannak ők, meg vannak én. Azt azért nem mondom, hogy nem néztem meg őket kicsit jobban. – mondta mosolyogva.

-És most? – kérdeztem filózva.

-Ez most is így lesz. – mondta rezzenéstelen arccal. De azért véltem felfedezni egy kis nevetőráncot! Engem nem lehet csak úgy átverni :D

-Ha neked így jó, nyugodtan. Majd én is ezt fogom tenni! – mondtam.

-Te is meg ismerkedsz kicsit közelebbről a lányokat? – kérdezte nevetve? – Mennyire?

-Na jól van! Váltsunk témát! – mondtam nevetve. Majd beszélgettünk még egy jó darabig. 

  Miután felébredtünk, beszélgettünk még egy olyan másfél órát, aztán valamilyen úton módon elaludtunk. Kifejezette jó volt Niallen aludni, csak hát, amikor drága anyukám bejött, először köhintett (ezt onnan tudom, hogy erre a kis neszre feleszméltem, majd vissza

aludtam). Majd megszólalt. Erre sem ébredtünk fel. (amiket mondott nekünk, mind hallottam valamennyire, csak nem volt kedvem felkelni a finom, meleg „párnámról”. Majd egy perc után, abba maradtak a szólongatások. Úgy tűnik anya feladta az ébresztgetésünket. 

  Kábé fél 12-kor ébredtünk fel. Én jóízűen ásítottam és nyújtózkodtam egyet, majd alvótársam is.

-Jó reggelt Csipkerózsika! – köszöntöttem.

-Neked is Hófehérke. – mondta álmosan. Hófehérke! Gondolom ő a herceg. De kik a maradék 7 törpe? – Majd elmondja.

-Mit kérsz…. ebédre? – kérdeztem.

-Ööö… nem tudom. Akármi jó. – vonta meg a vállát.

-Oké. – majd kimásztam az ágyból (ma már másodszorra), majd megpróbáltam Ő Kigyelmét kirángatni, ami félig-meddig sikerült is, de aztán a vicc kedvéért, vissza zuhant. Na szépen vagyunk! Majd próbáltam más módszert. Fogtam szépen a kis madártollamat (nem tudom honnan van), majd elkezdtem a szőkét csikizni. Először csak nevetgélt, majd elkezdett rángatózni, és közben nevetni, majd már csuklott is. És nevetett. És mindent csinált, amit lehet csikizés közben csinálni. Azt említettem, hogy mind ezt vettem a telefonommal?

-Jól van na, nem kell halálra csikizni! – mondta nevetgélve.

-Valahogy fel kellett hogy ébresszelek! – védtem magam.

Igen? – kérdezte rosszat sejtetően. Majd bedobott az ágyamba, majd elkezdett engem csikizni. Szerintem nem kell részleteznem.

  Miután kiléptünk, vagy inkább kibukdácsoltunk a 6-7, 7-8 éves korból, sikerűlt, érett 17-19 éves fiatalokká változnunk.

-És most? – kérdeztem.

-Szerintem menjünk enni! – állt elő a tervével.

-Rendben. Te kis haspók! – mondtam mosolyogva. Majd megcsókolt. Istenem, soha nem fogok a csókjaival betelni!

  Fel öltöztünk, majd lementünk enni. Anya már készen volt az ebédeléssel. Gondolom azt gondolta, hogy nem zavarna minket. Szerintem jól tette! J . Így felvittük a szobámba a kaját. Majd mikor felértünk, Niall ledobta magát az egyik babzsák fotelembe, majd elkezdte falni a kaját. Én csak néztem. Közben azért ettem is. De inkább csak néztem. Majd mikor rám nézett (miközben bámultam rá) meg kérdezte:

-Mi van? – mind ezt teli szájjal.

-Semmi. – mondtam elpirulva.

-Olyan érdekes az evési szokásaim? – kérdezte nevetve.

-Aha… - mondtam felfelé nézve…  Szerelem. Milyen furcsa dolog…

  Majd az egész napot egymással töltöttük. Nem bírtam betelni vele. Meg kérdeztem olyan délután 6 óra felé, hogy lenne-e kedve még egyszer itt aludni. De most együtt. Azonnal beleegyezett.