~ Chapter 8 - „ Moonlight ” ~

Bocs, hogy nem hozok olyan gyakran részt, de azért vegyük bele azt is a történet írásba, hogy FIÚ vagyok :) . De most itt van. Bocs, hogy rövid lett, de remélem tetszeni fog! Jó olvasást!!

Ajánlott ZENE

  

Szóval. Ma felül kellett kerekednem enyhe depressziómból és paranoiámból, hogy egyrészt Niallnek el tudjam mondani a jó hírt (már akinek), és hogy valami élethű képet mutassak magamról. Meg kicsit azért féltem is, hogy Niall tudja-e, hogy Liammel is volt egy kis kapcsolatom, akármilyen kicsi is volt az. Így gyorsan össze szedtem magamat, majd felhívtam Niallt, hogy beszéljek vele.

-Szia Niall! – köszöntem bele a telefonba.

-Szia! – köszönt vissza, a hangjából ítélve jó kedve volt. A híremtől valószínűleg még jobb lesz.

-Csak azt szeretném kérdezni, hogy találkozhatnánk-e ma. – kérdeztem.

-Persze, miért ne! – egyezett bele. – És hol?

-Mondjuk a Mac Laren’s-ben? – kérdeztem. Tudom, nem vagyok valami kreatív, de csak ez jutott eszembe.

-Oké! – egyezett bele, majd elköszöntünk, és letettük.

  Hát mondom oké, belement, eddig minden nagyon könnyen, és gördülékenyen ment. Erre is számítottam. Kábé.

  Gyorsan össze szedtem magam, majd felvettem valami normális göncöt, majd kentem magamra egy kis sminket (kicsit rossz hangulatban vagyok, talán a Liames ügy miatt), majd elvégeztem magamon az utcsó simításokat. A tükörben, mikor belenéztem, egy magabiztos, öntudatos lányt láttam (kívülről). Majd még néztem magam egy kicsit, kényeztetve az egómat, majd mikor leesett, hogy egy ideje csak állok ott, és vágom a pofákat, meg magyarázok, akkor szépen elindultam le, majd cipő, kabát (nem olyan vastag, mert időközben jobb idő lett), kimentem, majd fogtam egy taxit. Nem tudom mi lesz így a zsebpénzemből, ha folyamatosan csak taxizom, de ez esetekben/esetben muszáj.

  Mire odaértem, még Niall nem volt ott, így még röviden össze tudtam foglalni a kis fejemben, hogy mi a francot mondok Niallnek. Így őszintén nagyon nem tudtam mit mondok, de nem is érdekel. Majd… nem tudom. Majd úgy csinálok, mintha felelnék órán. Semmit. (néha) [ ;) J] . Így kerengtek a fejemben a gondolatok, mikor Niall megérkezett. Köszöntem neki, majd belekezdtem:

-Szóval – kis szünet – csak annyit akarok mondani, hogy… - hatás szünet (sok) – SZERETLEK! – majd hozzásimultam, és megcsókoltam. És ebben a pillanatban olyan érzés fogott el, amit még nem éreztem! Annyira jó meleg érzés fogott el, hogy hirtelen minden kételyem eltűnt. Csak csókoltuk egymást, majd rám nézett gyönyörű kék szemeivel, majd még egyszer megcsókoltuk egymást. Majd csak öleltük egymást. Majd megint egy csók. Annyira jó volt vele. És egyben az egész annyira hihetetlen volt. Mióta csak ismerem az 1D-t, azóta várok erre. Hogy közelebbről megismerjem egyik őjüket. Erre rögtön kapok kettőt. És végül Niall lett az igazi. A „kiválasztott” ha jobban tetszik. És annyira boldog voltam.