~Chapter 10 – Can I See You Again ~

Hali emberek! Meghoztam az új részt. Lehet, ez egy kicsit korán jött, de most éreztem az alkalmat, hogy írjak egy kicsinykét. Remélem tetszeni fog a rész! Ha tetszett, légyszi dobj egy jelölést, és/vagy egy komit! Előre is köszi! :)

ZENE!  

  Tegnap este nagyon jól éreztük magunkat Niallel. Beszélgettünk, zenét hallgattunk és közben beszélgettünk, megnéztünk egy pár filmet, majd olyan hajnali fél 3-kor elaludtunk. Ágyban. Én rajta, ő meg a párnámon. Szerintem nem kell részleteznem J .

  Igen, ez eddig szép, és jó, de most meg kéne beszélnünk, hogy mi legyen velünk, ha ez komoly, és így is marad. Mert ő nem maradhat itt mind örökké Amerikában. Mert ő angol, és New York is csak egy turné helyszín. Nem fog sokáig itt maradni. Így meg kell beszélnünk ezt. Először meg kellett beszélnünk, hogy én hol fogok lakni? Másodszor, hogy ha lesz is helyem valahol, az legyen Niall közelében, legalább 2 centire. Így ezt is meg kellett beszélnünk. Meg hogy mit fogok csinálni. Így eszembe jutott valami. Mindig is szerettem volna képzett énekes lenni, csak valahogy soha sem jött össze. De most talán itt az ideje.

-Mi lenne, ha én is énekelnék? Mármint, hogy megtanulnék én is olyan profi szint körül énekelni, amivel talán, ismétlem talán valamilyen dalt is csinálhatnék. – adtam elő a gondolat menetemet.

-Végül is miért ne? – mondta.

-Akkor ezt meg beszéltük. – jelentettem ki.

Aha. Eddig minden jól ment, csak hát anya is benne van a képben. Mert hogy őt is meg kell kérdezni, hogy Niallel mehetek-e. Azt gondoltuk, hogy : „Szia anya! Szeretnék Niallel Angliába menni, mert ő nem marad itt a végtelenségig.” Anya: „Persze drágáim, nyugodtan! Csak egy feltételem van! Semmi entyem-pentyem!” Aha, ahogy azt ÉN gondoltam. Erre ez történt:

-NEM!! – mondta szinte már ordítva.

-De miért? – kérdeztem.

-1. Mert 17 éves vagy; 2. Mert még nem vagy nagykorú; 3. mert nem engedem! – fejtette ki. Aha. Hát b+ (:$)

-De úgy is nemsokára vége az évnek. A másik felét ennek a tanévnek, meg majd Angliában befejezem. – ellenkeztem.

-És hol fogsz lakni? – kérdezte.

-Niallel! – vettem kicsit durvábra a hangsújt.

-Pontosabban! – követelőzött.

-Hol fogtok lakni? – kérdeztem Nialltől kissé erőszakosan.

-A házunkban. Elég nagy ház. Van vendégszoba, de ha Jess akar velem aludni, nyugodtan átjöhet az én szobámba. Meg lesz elég kaja is, meg minden ami kell, egy ilyen fejlődő szervezetnek, aki itt áll előttem. – mondta Niall. WOW!

-Értem. Ez egy elég korrekt válasz. És mit fog csinálni addig Jess? – kérdezte anya a kereszt kérdést. HA! Ez most nem jött be!! :P

-Énekelni fogok tanulni. – húztam ki magamat.

-És mind ezt miből gondolod? – kérdezte.

-Van elég zsebpénzem. Majd azt átváltom fontra, meg majd keresek valami munkát, hisz már munka képes vagyok.  – mondtam.

-Rednben. Ez így megfelelőnek hangzik. Még azért alszom rá egyet! – mondta anya. Tuti beleegyezik. Ez nála az igen. Ahogy én tapsztaltam.

  És így ballagtunk fel vidáman a szobámba. Nagyon boldogak voltunk. De valami azért szúrta még a szívemet. Az, hogy Niall (tudomásom szerint) nem tudja, hogy Liammel is volt egy kis kapcsolatom, ami nem is volt olyan nagy, sőt, ellenkezőleg, nagyon kicsi. Kedves srácnak ismertem meg, de végül nem mellette döntöttem. Ahogy az látszik is. Szóval elmondom neki.

-Ööö… Niall – szólítottam meg.

-Igen?

El kell mondanom valamit… - kezdtem bele.

-Mit? – kérdezte kíváncsian.

-Hát… Az van, hogy előtted volt valaki, akit te is ismersz. De nehogy azt hidd, hogy valami HŰ, de nagy dolog volt ez, hanem éppen ellenkezőleg. Nagyon kis dolog. – mondtam. Niallen ekkor vagy gondolkozást véltem felfedezni, vagy kétségbe esést. Miközben néztem, figyelmes lettem valamire. Egy kis ráncocskára. Alig volt látható. Szerintem, rajtam kívül nagyon senki nem vette volna észre, de én nekem sikerűlt. Egy ici-pici kis nevetőráncot vettem észre. Aha. Szóval tudja.

-Liamre gondolsz? – kérdezte kicsit már a nevetés szélén. J

-Igen. – próbáltam kicsit viccesre csinálva az elszégyellést.

-Te szégyentelen! – mondta lassa a nevetés küszöbén.

-Én? Ő legalább előbb rámhajtott! – kontráztam.

-Igen? – mondta már nevetve. Majd rám vetette magát, majd jól meg dögönyözött, én meg csak nevettem. El tudom képzelni, anya ilyenkor mit érezhet! J

  Majd csak beszélgettünk az Angliában való élésről. Mindent átbeszéltünk. MINDENT. Szerintem csak azt nem, hogy milyen ruhát veszek föl majd minden nap. De szerintem az is szóba jöhetett volna.

I love New York, but London is also have a place of my heart...