Bocsi, hogy eddig nem hoztam részt, de most itt van. Nem ígérek semmit a következő rész időpontját illetően, de megígérem, hogy 7-10 napon belül biztosan lesz rész. :) De addig is jó olvasást!
-Helló! –
köszönt a kagylóba.
-Szia Liam.
Találkozhatnánk valahol? Mondjuk egy kis csendes helyen? – kérdeztem.
-Persze, miért
ne! – egyezett bele.
-Oké, akkor
menjünk mondjuk a Mac Laren’s-be. – mondtam egy (létező) random helyet, ahol
nincsen sok Directioner, meg hát, nincsenek túl sokan.
-Rendben. Mikor.
– kérdezte.
-Mondjuk olyan
20 perc múlva ott? – kérdeztem.
-OK. – majd elköszöntünk,
és letettük a telefont. Gyorsan le szaladtam a lépcsőn, majd felvettem a cipőm,
meg a kabátom, meg egy sapit, majd kilétem az ajtón. Gondoltam taxival megyek,
mert hát tömegközlekedéssel tudod hova jutok el? Max a második sarokig (Pff).
Fogtam egy taxit, majd mondtam a sofőrnek,
hogy vigyen a Mac Laren’s be. Hamar odaértünk. A Mac Laren’s-nél kitett, majd
odaadtam a pénzt. És bementem.
Liam még nem volt ott, így leültem egy 2
személyes helyre, majd vártam. Liam csak 10 perc múlva jött meg. Meglepődve
konstatálta, hogy itt vagyok. Leült velem szembe, majd köszönt.
-Szia. – nézett a
szemembe, én meg elvesztem gyönyörű szemébe.
-Szia. –
köszöntem vissza, majd vettem egy nagy levegőt, és megpróbáltam belekezdeni a
mondandómba. – Szóval, azért hívtalak ide, mert szeretnék valamit mondani.
-És ezt nem
lehetett telefonban, vagy a fiúk előtt elmondani? – kérdezte.
-Nem. mondtam. –
Ezt nem. Ez a mondandó, olyan nagy kaliberű, amit még én magam se tudnék elképzelni,
de mégis. De nem szaporítom tovább a szót, azt szeretném mondani, hogy… - itt
Liam félbe szakított, majd meglepően folytatta helyettem.
-Nem fog össze
jönni velem. – fejezte be helyettem, majd szomorúan egymásra néztünk.
-Sajnálom Liam,
de így van. Nem tehetek róla. Nincs meg a csókunk közben az a bizsergés, amit
elvárna az ember. – mondtam.
-Ez lehet
meglepő, de nekem sincs. Azt hittem, hogy te vagy, vagy leszel az igazi, aki
igazán megért, meg ilyenek, de nem. Én sem érzem. – vallotta be. Majd a
könnyimmel küszködve felálltam, és odahúztam a székemet mellé, majd megöleltem.
Ez amolyan búcsú ölelés volt. Majd megkérdeztem:
-Azért barátok
lehetünk?
Persze. – mondta,
majd megkérdezte – Kaphatnék egy utolsó csókot?
-Persze. –
mondtam kissé nevetve, és könnyes szemmel, majd megcsókoltuk egymást. Tökéletes
pillanat volt, azon kívül, hogy most szakítottam (ha mondhatjuk ezt) egy
világsztárral, aki nem más, mint Liam Payne. De nem is számít ki vagy, vagy mi
vagy. Csak az, hogy mennyire szereted, vagy szlengesen „bíros” az illetőt, akár
öszejön/összejött vele, akár nem. Mert mindig kell egy barát. Egy olyan barát,
aki olyanokat tud, vagy olyanokkal tud vigasztalni, amiket más barátaid nem
tudnak. És ez a személy Liam lett. És őszintén nem bántam, hogy nem jött össze.
Mert szerezhettem egy új barátot. Egy vicces, de egyben komolya barátot. És
ennek nagyon örültem. Mert igaz, most össze törtem a szívét, de van egy olyan
érzésem, hogy az együtt tölteni kívánt baráti idő, kárpótolni fogja őt, és „meg
ragasztja” a szívét.
remek lett:))igy tovább:D
VálaszTörlésKöszi! :)
TörlésHelló!
VálaszTörlésKicsit talán a kövit lécci hosszabbra... :)
Na már csak azért is, mert naon JÓÓÓ!!!:)
Helló!
VálaszTörlésMiért nem folytatod ezt a blogot??? :o
Én nagyon szeretném, ha foytatnád, és nem térnél át te is a "dark"-os módra... :'(
Léécci folytasd!!!
folytatom, már nemsokára kint lesz az új rész! :) ma, vagy holnap, a darkosat már elkezdtem, már kint van a prológus. majd azt is írom, csak nem olyan gyakran, bár nem tudom... majd meglátom.
VálaszTörlésKöszi hogy olvasod a blogomat! :)