~ Chapter 11 - A Perfect Day ~

Hali emberek! Meghoztam az új részt! És van egy bejelenteni valóm!

Jó olvasást!

ZENE!

~ Jessica szemszöge ~

  Egy nagyon jó, és rohanós nap. Mivel nemrég kiderült (kb. 3 perce), hogy Niall és az 1D 3 napon belül elhagyja Ameriát, ezért egy csomó mindent el kellett intézni. Főleg Niallnek. Mivel még nem jártam külföldön, ezért Niallnek egy rendesen összeszedett napirendet össze kellett állítania, ezért neki is egy elég nehéz nap lesz. Mint nekem.

  Ahogy felkeltem, gyorsan felöltöztem, és már rohantam is le kajálni. Anya már készen volt, így szinte rögtön tudtunk menni bevásárolni az útra. Hisz mégis Angliába megyek! (!!!) .

  Anyával először elmentünk shoppinkgolni, mert kellettek már azért újabb cuccok. Vettünk pár brit zászlós pólót, meg gatyát, meg nyakláncot, telefon tokot (szilikonosat), meg cipőt is (az nem volt brit zászlós). Ez amilyen rövidnek tűnik, annyira hosszú volt. Kb. 2 órát vásároltunk. Az első boltban. Hogy mi lesz még itt ma? 

  Aztán még azt hiszem 5 boltban jártunk. Minden féle ajándékot kellett venni. Niall szüleinek, meg a srácok szüleinek is. Azért annyi dolgot nem vettünk a szülőknek. J

  Mikor végre délután fél 3-kor végeztünk (úgy, hogy reggel fél 9-kor kezdtük), mikor hazaértünk, gyorsan cipő le, átöltözés, és pihi. Nem is tudom, mi megerőltetőbb egy ilyen vásárlásnál. Talán egy maratoni vásárlás. Na ott aztán tényleg kő, kövön nem maradna.

~ Niall szemszöge  ~

  Istenkém. Ez anap olyan volt, amire őszintén nem számítottam. De kezdem az elején.

  Az egész úgy kezdődött, hogy eleve későn keltem. És a fiúk is. Így késve kezdtük a napunkat, amit a napirend szervezésének szenteltünk. Mert Jessie még nem járt Angliában. Így szerveznünk kellett egy ütős napirendet, ami jól bemutatja Londont, meg az én szülővárosomat. Mert azt is meg szeretném neki mutatni.

  Így a srácokkal elkezdtünk fejenként a gépeinkkel böngészni (laptoppal). 

  Egy jó időbe betelt, amíg kiböngésztük, hogy jova vigyük el Jessiet. De végül sikerült! És ez a lényeg. De ez legyen meglepetés! J. Hívom Jesst.

 ~ Jessica szemszöge ~

  Végre, mindennel készen vagyunk. Niall nemrég hívott, hogy ők is mindennel elkészültek, úgyhogy szeretne velem egy kicsit kettesben lenni. Én azonnal igent mondtam. Ugye milyen meglepő?

  Niall negyed órán belül megérkezett. Levetkőzött (vagyis levette a kabátját, meg ami nem kell), majd feljött a szobámba. Egy hosszas csókkal köszöntöttük egymást. Majd elővettem egy kis zacskót.

-Ezt anyával vettük szerelmünk jelképéül. – mondtam, majd odaadtam neki a kis apróságot. A zacskóban volt egy lánc. A láncon pedig volt egy fél szív medál, és ez állt rajta: Jessie . Tudom, nem valami nagy szám, de szerintem elég romantikus. Majd Niall rámnézett, és megpillantotta rajtam a árját a medálnak. Elmosolyodott, majd oda hajolt hozzám, és megcsókolt. Ennél több nem is kellett.

-De én nem hoztam neked semmit. – mondta kissé szomorkásan.

-Nem baj. Nekem az is elég nagy ajándék, hogy beléd szerettem, és te belém szerettél, és így nem te és én vagyunk, hanem mi.  – erre a gondolatra én magam is meghatódtam, majd olyan dolog történt, amit nem hittem volna, hogy az életben valaha látni fogok. Niall elsírta magát.

-Mi a baj? – kérdeztem.

-Semmi, csak… Ez talán elég hülyén hangzik az én számból, de nagyon szép volt amit mondtál. És örülök, hogy így alakult minden. – mondta, kissé szipogva, majd magamhoz öleltem. Elég rossz érzés egy fiút, aki már lassan férfivé cseperedik, sírni látni. De legalább nem rossz dolog miatt itatta az egereket, hanem értünk. Értem, és érte, mert szeret. Érzem, tudom. Majd ismét elcsattant egy csók. Istenem. É ezekkel a csókokkal soha nem fogok betelni.