~Chapter 2 - So What?~

ZENE!!

-Szia! – köszönt vissza!  - Remélem nem ájultál el, kaptál sokkot, a történtek miatt? – kérdezte Liam aggódóan, és ez nagyon látszott a csillogó szemén.

-Nem, nem smmi bajom nincs! – nyugtattam meg egy mosollyal az arcomon.

-Akkor jó! – nevette el magát. – Mi lenne, ha megismerkednénk kicsit közelebbről? – kérdezte. Ez a kérdés nagyon meglepett, mert őszintén nem tudtam, hogy miért pont én?? Kis gondolkozás után feleltem:

-Persze, miért ne! – mondtam, megvont vállal.

-Remek!  - mondta Liam boldogan. – Maradni akarok még egy kicsit? – kérdezte.

-Azt nem bánnánk, ha bemutatnál minket a többieknek is! – mondta Nora.

-Persze, milyen bunkó vagyok! Természetesen bemutatlak nekik! – nyugtatott meg minket, majd elkezdett minket vezetni a kívülről nem is feltűnő labirintusban. Mire megtaláltuk őket, szerintem más nap lett, de az is lehet, hogy előbb (2 perccel J).

-Helló! – köszönt először Liam, majd bemutatot minket egymás után Liam:

-Ő itt Jessica, balra a szőke, és Nora, aki mellette áll, és barna haja van. – mondta elmosolyodva.

-Kössz, hogy le szőkéztél! – mondtam kissé cinikusan, és sértődötten.

-Engem meg le barnáztál! – mondta Nora, majd mindenki egy kis hatás szünet után, mindenki elkezdett nevetni, kivéve Nora.

-Miért nevettek? – kérdezte.

-Azon amit mondtál! – mondta a röhögő görcs közepette Niall.

-Mi vicceset mondtam? – kérdezte kicsit hülyén.

-Azt, hogy „lebarnáztál”! – adta a választ Zayn.

-ÉSS? – kérdezte hosszan megnyomva az ’s’ betüt.

-Magyarán úgy hangzott, mintha azt mondtad volna, hogy leszart! – mondta röhögve Harry. Miután sikerült felfognia Norának, hogy mit mondott, ő is elnevette magát, majd pár másodperc múlva mindenki abbahagyta a röhögést. Ezek után Liam kivett magának a hűtőböl egy kólát, majd lehuppant az ottani kanapéra, és beleivott az innivalójába. Majd elkezdett beszélgetni Zaynnel. Eközben odajött hozzák Niall.

-Sziasztok! Csak kíváncsiságból. Miért hozott ide titeket Liam? – kérdezte.

-Nem tudjuk. Konkrétan, mikor elvette még a koncerten a mobilomat, beleírta a telómba a számát, majd a Summer Love végén, írt egy üzit, hogy találkozzunk a backstagéban. – meséltem el Niallnak a sztorit.

-Értem. És miért? – faggatott.

-Mit tom’ én! – kezdtem begurulni.

-Jó értem, de miért? – ismételte meg kérdését.

-Nem, Tudom!! – mondtam hangosabban az előbbinél.

-Jó jó, oké! Ne gurulj be! De miért? – tette fel megint a kérdést, némi fintorral az arcán.

-NEM TUDOM, ÉS HA OLYAN NAGYON KÍVÁNCSI VAGY RÁ, KÉRDEZD MEG TŐLE!!! – ordítottam le.

-Nyugi van! Nem akartalak felhúzni! – magyarázkodott.

-Vettem észre. – mondtam durcisan.

-Kérsz egy Nialleres ölelést? – kérdezte tárva nyitott karokkal.

-Igen. – mondtam durcisan, majd majd megöleltük egymást. Szerintem kicsit tovább öleltem a kelleténél, de nem zavart. Jól esett a karjaiban lenni. Miközben öleltem, beszippantottam az illatát, és be kell hogy valljam, nagyon jó illata van. A karjaiban lettem volna még, de egyszerűen már kezdtem érezni, hogy a szemek ránk szegeződnek, így elengedtük egymást.

  Még beszélgettünk egymással, meg Nora is ismerkedett, és ami a legfurcsább volt, hogy nem úgy viselkedtünk Norával, mint „normális” Directionerek, hogy ugrálunk, sikítozunk, meg a többi, hanem úgy, mintha már régóta ismernénk egymást.

  Mikor már kezdett későre járni, mindenki elköszönt tőlünk, majd Niall nyomott a kezembe egy cetlit, és el is ment, miután a kezembe adta. Majd megnéztem. Niall telefonszáma volt rajta. Majd lehidaltam a látványtól!