~Chapter 1 - Meet With Liam~

  Szép késő őszi napra virradt. A madarak, melyek még nem költöztek el, még szépen fütyörésztek. Én meg hulla fáradtan, és zombi fejjel másztam ki az ágyamból. A tegnap esti buli után, nem hiszem hogy egy szava is lehetne, így meg se szólalok. Amúgy a tegnap este buliban voltam, és elég későn értem haza. Kábé fél 3 körül. Asszem’. De mindegy is. Engem ma csak egy dolog izgat. Hogy ma lesz az 1D koncert. Szerencsére éppen időben csíptem el egy jegyet, így még el tudok menni. És remélem elég közel leszek a színpadhoz. És ahhoz hogy ez beteljesüljön, jó hamar odamegyek. Konkrétan nemsokára indulok. Mert maga a koncert az fél nyolckor kezdődik, de én 3-4 órával előbb fogok odaérni, és mikor beengedik a tömeget,  megpróbálok a színpad elé rohanni. Szó szerint. Ezért vettem magamnak még egy kis „dopping szert”, amivel remélhetőleg gyorsabban fogok futni (ne ijedjetek meg, nem olyan izé, amit a sportolók használnak, hanem kicsit más, és nem ártalmas.) Meg természetesen veszek magamnak kaját, mert hát éh gyomorral nem lehet rajongani! Nem de?

  Gyorsan össze kapartam magam, és lementem ebédelni. Ez így elég fura számomra úgy, hogy most keltem, de ez is bekövetkezett.

-Szia kicsim! Jót aludtál? – kérdezte anyu.

-Aha. Aludtam volna még tovább, csak hát ma van a koncert, így muszáj volt „előbb” fölkelnem! – mondtam.

-Ja ja. Akkor ehetünk? – kérdezte anyu.

-Aha! – válaszoltam, majd elém tette a finom amerikai ebédet.

  Ebéd után felöltöztem, majd elraktam a cuccaimat, és elindultam a mekibe. Nem volt kedvem otthoni kosztot vinni, mert… nem tom’, csak úgy mekis kaját fogok enni azért is J. Jól bevásároltam, majd fogtam magamnak egy taxit, és megmondtam a sofőrnek, hova vigyen. Az út, az $9,45 volt, így olcsón megúsztam az utat. Elköszöntem a taxistól, majd besétáltam az arénába, vagy minek hívják a fedetlen miafenéket. (Pff, ezt jól megmondtam).

  Többen voltak, mint amire számítottam, úgyhogy kicsit lehervadtam a látványtól, mert kábé 150-200 lány (talán fiú is volt köztük) volt ott. Ígyhát nagy elkeseredésemben beálltam a sorba, vagy inkább tömörülésbe, és vártam, hogy beengedjenek minekt. A barátnőm is jönni fog amúgy, csak azt beszéltük meg, hogy jöjjünk külön, mert úgy izgibb, ha egymást találjuk meg a koncert közben. Így állta,, és vártam a kapunyitásra.

  Kb. egy óra múlva kinyitották a kapukat, és be „mentünk” (inkább rohantunk) a helységbe, vagy nagy térre, ami a színpad előtt van. Itt már azért kezdtem körülnézni, hogy megjött-e a barátnőm (Nora). Kicsit nehezen találtam meg, mert időközben, miközben várakoztam, eléggé megnőtt a tömeg. De végül sikerült. Miután megtaláltam, előre mentünk, hogy azért lássunk is valamit.

-Mióta vagy itt? – kérdeztem Norát.

-Nem rég. Egy olyan ¾ órája. – mondta. – És te?

-Én már lassan 2 órája vagyok itt. – válaszoltam.

-Uh. Az keméyn. Mondjuk meg éri. Már alig várom, hogy lássam a mi kis „férjecskéinket”! – izgult Nora.

-Már én is nagyon várom!! - majd ugráltunk együtt egy sort, majd visszarendeztük magunkat normáliABBÁ.  

  Várakozás közben szép kis embertömörülés keletkezett a koncert helyén. Voltak már ott vagy nem tom’. 1000-2000-3000 ember lehetett ott. Belegondoltam, hogyan nézünk ki föntről. Miután belegondoltam, elnevetttem magam, majd megkínáltam magam és Norát egy Sajt burgerrel. Benyomtuk, majd felvillant a színpadi kejelző: 30:00:00. Vagyis már csak fél óra, és kezdődik a koncert. Erre mindenki elkezdett sikongatni (köztük én, meg Nora is). Majd egy kis idő után a tömeg nagy része meg-meg nyugodott.

  Már csak 10 perc volt a koncert kezdetéig. És abban a szent pillanatban elkezdődött egy kis bemutató film, amit kizárólag az ott lévőknek csináltak (ezt bemondták). Az elején köszöntöttek minket a fiúk, majd egy kis bejátszás jött, hogy hogyan készült el mára ez a koncert, meg a dalválasztás, meg a szokásos.

  A kisfilm végénél, mindenki sikított egy nagyot, majd megjelent a kijelző ismét. Már csak 4 és ½ perc volta koncert kezdetéig. Már mindenki nagyon izgult! Majd mikor letelt a 4 és ½ perc, felzendült az első dal. Ez a LWWY volt. Majd jött az LT, a Kiss You, majd tovább a lemezen lévő sorrendben. Ninával majd el ájultunk mikor kiléptek a színpadra a fiúk. Élőben sokkal jobban néztek ki, mint a képeken.

  Körülbelül a koncert felénél, amikor a Summer Lovét énekelték, és én meg vettem az egészet a telefonommal, Liam odajött a mi közegünkhöz, majd találomra kiválasztott egy mobilt. És az pont az enyém volt!!! EL SEM HITTEM!!! Norával együtt sikongattunk, hogy pont az enyémet vette el. Majd elkezdte venni a fiúkat, meg ahogy láttam integettek is bele. Majd azt láttam, hogy valamit ír a telómba. Mikor befejezte, még vedte egy kicsit a srácokat, majd visszajött hozzánk, és visszaadta a mobilomat. Amit idő közben alá is írt valahogy. Megnéztem mit csinálta vele, és amikor megnéztem a névjegyeket, (nem tudom miért), ott láttam az ő nevét, és a telefon számát. Ha láttátok volna hogy néztem ki, mikor megláttam a számét, magatok is úgy tettetek volna mint Nora. Röhögő görcsöt kaptatok volna. Majd megmondtam a NAGY HÍRT (csupa nagy betüvel), és ő is ugrándozni kezdett. Majd a pont a Summer Love végén, jött egy SMS-em: „Ne add meg senkinek a számom! J” . Szerencsére nem is akartam, de Nora követelőzött, de nem adtam meg neki, az üzenet után meg pláne nem.

  A történtek után együtt örjöngtünk a koncerten, meg énekeltük a számokat a skacokkal, meg  páran dobáltak nekik ajándékokat (köztük én is. Plüss maci). Meg hát azon gondolkoztam, hogy vajon miért adta meg a számát pont NEKEM Liam. Végül nem jutottam dűlőre, és hagytam is a francba.

  A koncert után, még volt egy kis összejövetel, meg fotószkodás a fiukkal, meg autógramm osztás, meg a szokásos dolgok. Majd megint kaptam egy üzit: „Gyere a backstagéba! Hozd a bartnődet!”. E szavak elolvasása után, megfogtam Nora kezét, majd átverekedtük magunkaat a tömegen a backstagéhoz. Liam ott volt. Mikor megláttuk, Norával egy pillanatra megálltunk, majd gyorsan odafutottunk hozzá, majd elötte megálltunk.

-H-h-he-helló! – nyögtem ki.

-Szia!