~ Chapter 17 - Trouble ~

Sziasztok. Végre valahára tudtam írni valamit. Kicsit hosszú lett a rész, de remélem tetszeni fog nektek. És azt is tudom, hogy már egy hónapja nem írtam, de egyszerűen nem tudtam mit írni. Majd gondoltam valami izgalmat beteszek a történetbe, szóval ez lett belőle. Remélem tetszeni fog nektek! 

Jó olvasást! 

ZENE, ZENE 

Reggel arra ébredtem, hogy valaki simogatja a hajamat. Jól esett az érzés, de mint mindig csak azért kaptam ezt a kis kényeztetést, mert ideje felkelni. Sajnos. De ez van. Álmosan kikászálódtam a kényelmes ágyból, majd felvettem valami göncöt. Majd lementem reggelizni.

  Miközben ettem a szendvicsemet, észrevettem, hogy Nora és Louis nem tartott velünk. Pedig ilyenkor már fenn szoktak lenni. Mivel rajtam kívül senki nem vette észre, hogy nincsenek velünk, gondoltam megnézem, hogy a szobájukban vannak-e. Felmentem a lépcsőn, majd benyitottam a szobájukba. A takaró a fejükre volt húzva, szóval lehet, valamit csinálnak. Gondoltam nem zavarom meg őket, és így is tettem.

Visszamentem az ebédlőbe, és be akartam fejezni a szendvicsemet. De "valaki" megette. Én Niallre villámot szóró tekintettel néztem, majd bevágta a kutyapofit. Na erre nem tudtam semmit szólni. És le se szidtam. Jó, csak egy szendvicsről volt szó, de azért mégis. Látni kellett volna azt a tekintetet.

  Miután mindenki végzett az evéssel, a fiúk bementek a játékszobájukba, majd leültek ps-ezni. Valami lövöldözős játékot nyomtak, nem tudom mi lehet a neve, de jól lekötötte őket. Nem is zavartam őket. Majd eszembe jutott, hogy Noráék még mindig nem ébredtek fel. Biztos mozgalmas éjszakájuk volt. Nem mentem fel még egyszer hozzájuk, hiszen nem változhatott semmi, max mocorogtak egy kicsit. Szóval visszamentem a szobánkba, majd bekapcsoltam a laptopomat. Felmentem a közösségikre, meg a skypera. Anya éppen fent volt, szóval felhívtam, és azonnal videóhívást kezdeményeztem. Fel is vette. Beszámoltam neki az itt történtekről, kivéve a kis entyem-pentyemről. Arról nem muszáj tudnia. Anya is szintén beszámolt az otthoni dolgokról. Meg beszélgettünk még egy jó fél órát, majd elköszöntünk egymástól. Majd rápillantottam az órámra. Már fél 12 volt. Tudom, hogy Nora szeret sokáig aludni, de nem szokott délig aludni. Szóval még egyszer meglátogattam a őket, de ez úttal benéztem a takarójuk alá. A terv meg volt, már csak meg kellett valósítani. Bementem, majd bekukucskáltam a takaró alá. Majd rögtön el is ugrottam onnan. Mert a takaró alatt csak párnák voltak. Gyorsan vissza szaladtam a szobánkba, és megkerestem a telefonomat. Tárcsáztam Norát, majd elkezdett kicsöngeni. Ez elkezdett megnyugtatni, de nem vette fel. Még egyszer megpróbáltam, hátha nem hallotta. De akkor sem. Nagyon meg voltam rémülve! Szinte hiper sebességgel megkerestem Louis számát, majd azt is tárcsáztam. Ő felvette.
- Louis, hol van Nora. És te hol vagy? Már halálra izgultam magam.
- Norát, meg engem elraboltak! Engem csak csalinak használtak, de Norát nem engedték el! És a legrosszabb az, hogy nem tudok rajta segíteni! Bekötötték a szemünket, majd mire odavonszoltak minket, levették rólunk a szemkötőt. De nem tudok címet. Sajnos. Nincs semmi infóm, hogy hol lehet! - sorolta el szinte őrülten Louis. Hallatszott a hangján, hogy nagyon meg van rémülve.
- És ezt miért csak most mondod? - kérdeztem felemelt hangon. - És miért nem hívtál?
- Mert most ébredtem fel. Mert leütöttek engem, és a többire nem emlékszem. Egy sikátorban ébredtem fel, London külvárosában, amit még életemben nem láttam! - mondta idegesen.
- Leütöttek? - kérdeztem nagyokat lélegezve, és idegesen.
- Igen most mondtam! - mondta szinte már ordítva. Majd elkezdett ..... szipogni? Most vagy folyik az orra, vagy sír. Az utóbbi inkább valószínűbb.
  Magamon kaptam magam, hogy még nem szóltam a srácoknak. Gyorsan lesiettem a telefonnal a kezemben, Louisszal a vonalban. Odaadtam Harrynek a telefont. Először csak furán nézett, majd mondtam, hogy Louis az. Ekkor elvette a telefont, majd megkérdezte, hogy mi van. Gondolom Louis neki is elmondta a történteket, mert Harry hüledezve beszélt. Majd megkérdezte Louistól, hol van. Majd pár másodperc múlva le is tették, elötte még ezt mondta Harry: TARTS KI LOUIS!! MINDJÁRT OTT VAGYUNK!!

~ FONTOS ~

Sziasztok emberek! Fontos közleményről van most szó!

Akinek van blogja talán már hallott róla, hogy 2013. július 1-jétől megszűnik a Google Reader, vagyis nem láthatod azoknak a blogoknak a frissítéseit, amikre fel vagy iratkozva és a rendszeres olvasók is eltűnnek!

Mi az a Google Reader?
Mindennap fellépsz a blogspot fiókodba, s megnézed milyen friss bejegyzések kerültek fel más-más blogra. Ezt jelenti a Google Reader, ami behozza a friss bejegyzéseket, hogy ne kelljen mindig, folyamatosan nézned az adott blogod. Nos, ez fog megszűnni. TEHÉT EZ [KÉP]

Akkor mi lesz? Mindennap sorba meg kell néznem a blogokat?
Nem, nem kell! Van egy olyan oldal, ahova ha beregisztrálsz minden blogod bekerül, amit követsz és úgy fogod OTT(!) azon az oldalon látni, mintha blogspoton lennél. De, csak is látni fogod. Ott tudomásom szerint nem írhatsz bejegyzést a blogodra(bloglovinon), csak látod a friss bejegyzéseket. Ugyan úgy berakhatod a saját blogodat is, de csak azt látod ott, hogy kiköveti ott bloglovinon.Tehát blogspoton felrakod az új részt és bloglovinon látják.
Tehát körülbelül három hét múlva már nem fogod blogspoton látni a friss bejegyzéseket tudomásom szerint.

Mi az a "bloglovin"?Az említett oldal, melynek segítségével láthatod kedvenc blogjaid legújabb bejegyzéseit.
BLOGLOVIN' LINK
Megkérlek titeket, hogy minél több emberhez juttassátok le ezt a leírást. Akár linkeld valahova ezt a bejegyzést, vagy ilyesmik. FONTOS LENNE!

ITT el tudjátok olvasni, hogyan kell regisztrálni az oldalra! :)

Kérem azokat, akik eddig olvasták a blogom, kövessenek továbbra is!

Follow my blog with Bloglovin

(A szöveg a Live in the moments.-ről van!)

~ Chapter 16 – What's Up ? ~

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy ilyen sok ideig nem hoztam új részt, csak volt pár elintézni valóm, meg javítanom is kellett. Szóval egy pár dolog kicsit összejött, de most itt van az új rész, ami már a 16., aminek meg nagyon örülök, mert először jutottam el idáig. De nem húzom az időt, olvassatok nyugodtan! 

ZENE!

Aztán mikor kinyitottam a szemeimet, melyek még akkor is be akartak csukódni, megláttam a srácokat a szobánkban. Én csak néztem, de csak nem értettem meg, hogy mi  az istent keresnek itt. Szóval a legegyszerűbb megoldást választottam. Megkérdeztem.

-Mit kerestek it? – erre nem szóltak semmit. Csak néztek engem, mintha nem láttak volna még fehér embert. Amúgy a szobában nem volt Niall.

  Még mindig engem néztek, és nem esett le, hogy mi az istenért néznek engem. Mikor belépett Niall, rám nézett, majd a a srácokra, majd kérdően rájuk nézett, miközben a szájában egy fogkefe volt, mert fogat mosott. Miután a srácok (szerintem) ránk untak, szépen egymás után kimentek, és egymás után meg verekedték Niall vállát. Majd csak leesett. Megtudták, hogy tegnap mi történt. Azt nem tudom, hogy honnan, lehet, hogy az ágy hangjából, vagy a nyögésekből, vagy,… nem. Csak nem!

-Niall, ugye nem mondtad el nekik?? – kérdeztem szinte idegbetegen.  

-Én? – kérdezte. – Én nem. – mondta.

-Akkor vajon honnan? – gondolkodtam hangosan. Ezen töprengtem egy kicsit, majd feladtam, bár lehetett sejteni, hogy honnan, a fent említettekből lehet választani.

  Niall mellém ült. Majd magához szorított. Tudtam, hogy nem lesz ebből nagy baj, mert azért mégis csak fiatalok vagyunk, és ez volt az első, és csak remélni tudom, hogy a fiúk nem mondják el senkinek a mi titkunkat.

  Felálltunk, majd felvettem magamra egy otthoni összeállítást, ami  nem volt nagy szám, de azért itthonra megtette. Lementünk, majd Niall adott egy tányért, tett rá nekem piritóst, egy kis rántottát, meg egy kis zöldséget (paradicsim, paprika, ubi). Majd magának is szedett. Szépen nyugodtan ettük a eggelinket. Én azon töprengtem, hogy honnan tudják. Majd rájöttem, hogy minek strapálom magam ezzel, hiszen már úgyis tudják. Akkor meg már mindegy.

  Niall megettük a reggelinket, majd bementünk a tv szobába. Bekapcsoltuk a tv-t, majd elkapcsoltam a Desney Channel-re. Niall csak rám nézett csodálkozó szemekkel, majd csak megvonta a vállát, és tovább böngészte a gépet, ami az kis asztalon volt.Én néztem valamilyen rajzfilmet, ami éppen ment (a címeket nem tudom, de azért szeretem).

  A srácok is bejöttek. Leültek, majd egy ideig elviselték a Disney-t, majd gondolom feladta az agyuk a szolgálatot ezektől a meséktől, így Harry megragadta a távirányítót, majd elkapcsolt. Néztek valamilyen vetélkedőt, majd figyelmes lettem arra, hogy annyira nem is érdekli őket az a műsor, csak odakapcsoltak, hogy ne tűnjön fel nekem, meg gondolom Niallnek se, hogy furdalja őket a kíváncsiság a tegnapi este iránt. Szóval, hozzájuk fordultam, és megkérdeztem szívélyesen:

-Mi az istent akartok? – kérdeztem, miközben magamban nevettem. Nem tudom miért, csak nevettem.

-Ööö… mire célzol? – kérdezte Liam, kissé szimulálva. Ahha, szóval azt akarják, hogy én kezdjem. Rendben. Ők akarták!

-Arra, hogy nyugodtan kibökhetnétek a kis szátokon, hogy mire céloztok, nem kell minket rávenni arra, hogy kezdjük el! Egyszerűen megkérdezitek, mi meg válaszolunk. Úgy ahogy. Szóval. Kérdés? – kezdtem a beszélgetés. Egy ideig csönd honolt a szobában, majd Liam megszólalt.

-Ki kezdeményezett?

-Én. – mondta Niall, miközben a laptopján, valami netes játékkal játszott.

-Következő? – kérdeztem. Erre megszólalt Harry.

-Védekezés?

-Volt. – megint Niall. Azért engem is hagyhatna válaszolni. Modnjuk így gyorsabban haladunk, de azért mégis. Majd megszólalt Louis.

-Mettől, meddig tartott?

-Olyan fél, egy óra. Kb. – mondtam. Ha. végre. Ezen néztek minket nagyon. Majd konstatálták, hogy nem rossz. Több kérdés nem volt, de én még hozzáfűztem, hogy bármikor kérdezhetnek, csak ne nyilvánosság előtt. Ebbe beleegyeztek, majd néztek valami filmet, amit még életemben nem láttam, úgyhogy megnéztük. Végre Niall letette a gépet, és hatan néztünk valami vígjátékot, amin annyit nevettem, hogy belefájdult a hasam.     

~ Sorry ~

  Szisztok! Bocsánat, hogy nem hozok részt, és ez még egy kis ideig így is lesz, de muszáj hajtanom az év végi négyesekért, mert különben anyám nem enged el sehova. Meg verset és törit is kell tanulnom, de irodalomból a kőszívű miatt, lehet, hogy csak 3-as leszek év végén irodalomból, ami elég sajnálatos. Úgyhogy ebben a két napban biztos nem lesz rész, a következő kettőben sem, és utána sem, mert osztály kirándulásra megyünk, ami szintén nem biztos, szóval most minden nagyon kétséges. Szóval egy ideig nem lesz új rész. Addig is szép napot nektek, jó mulatást, szép időt, és jó hétvégét! 

sorry :(

xoxo Lackóó :(

~ Chapter 15 - Unforgettable Night ~

Hali emberek! Először is. Nagyon szeretném megköszönni, a majdnem 4000 oldal megjelenítést. Másodszor a 10 feliratkozót. Harmadjára meg azt, hogy olvassátok a blogomat.     Ez sokat jelent nekem. Lehet, ilyesmi egy fiú szájából kicsit furcsán hangzik, de ettől függetlenül köszönöm. 

  Másodjára. Itt van az új rész, eljutottunk a 15. részhez. És a szexhez. Remélem tetszeni fog nektek, és ... nem tudom. Csak ennyi. Azt még hozzáfűzöm, hogy most írok először szexjelenetet, és beletettem apait anyait! Úgyhogy, jó olvasást! 

ZENE!

...........................................................................................................................

   A fürdőben állva, és felkészülve, kintről egy ajtócsapódást hallottam, majd bezárták az ajtót. Niall volt. Majd bejött a fürdőbe, és magához húzott. Erősen elkezdett csókolni, és az ágy felé húzott. Én a nyakát kényeztettem, ő meg rólam hámozta le a ruhákat. A felső az egyik sarokban landolt. Majd elkezdtem levenni a ruháit. Közben érzéki csókokkal árasztottuk el egymást. Észrevette, hogy rajtam van még a farmerem, majd azt is gyorsan levette rólam. Az övével egy kicsit szenvedtem, de sikerült leszednem. Levette rólam a melltartót, és a bugyit. Majd teljesen rám mászott, és elkezdett csókolgatni. A kezem a boxeréhez vándorolt, majd elkezdtem feszegetni. Majd az is lejött. Teljesen meztelenül feküdtünk egymáson, én végig simítottam a hasán a kezemet, mire őt kirázta a hideg. Majd rám nézett szép kék szemeivel, és kacsintott egyet. Én is így tettem. Majd belém mélyeztette a büszkeségét. Nem tudom mennyi ideig, a szobát a nyögéseink árasztották el. Csak élveztük a pillanatot, és azt akartam, hogy ne érjen véget. Legalábbis ne hamar.

  Megfordított, majd a szemembe nézett. Rám mosolygott, én meg bólintottam egyet. Tudtam mire gondolt. Majd megint egy fordulat, és kezdődött előröl. A lökései kissé az ágya a falnak csapódott, így hallani lehetett, hogy nálunk történik valami.

  Végezetül Niall elárasztott csókjaival, majd egymás mellé feküdtünk. És csak mosolyogtunk. Azt nem tudom, hogy min, és miért, de mosolyogtunk. Majd egymás szemeibe néztünk. És szerelmet vallot nekem.

-Jess. Szeretlek. Tudom, hogy tudod, de ezzel meg akarom pecsételni a szerelmünket. Mindig is egy olyan lányt akartam, aki nem azért szeret, ami vagyok, hanem aki vagyok. És te vagy az! - mondta. Majd mielőtt elárasztotta volna a szemeimet a könnyáradat, hozzám simult, és hosszasan megcsókolt. És csak csókolt, és csókolt. És egész éjszaka egymás mellett feküdtünk. Majd elaludtunk egymáson.

  Másnap

  Másnap reggel, nem tudom ki ébresztett fel, de egyet tudtam. Hogy a tegnapi éjszakát nem fogom elfelejteni. Aztán,…

xoxo Lackóó