~ Chapter 16 – What's Up ? ~

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy ilyen sok ideig nem hoztam új részt, csak volt pár elintézni valóm, meg javítanom is kellett. Szóval egy pár dolog kicsit összejött, de most itt van az új rész, ami már a 16., aminek meg nagyon örülök, mert először jutottam el idáig. De nem húzom az időt, olvassatok nyugodtan! 

ZENE!

Aztán mikor kinyitottam a szemeimet, melyek még akkor is be akartak csukódni, megláttam a srácokat a szobánkban. Én csak néztem, de csak nem értettem meg, hogy mi  az istent keresnek itt. Szóval a legegyszerűbb megoldást választottam. Megkérdeztem.

-Mit kerestek it? – erre nem szóltak semmit. Csak néztek engem, mintha nem láttak volna még fehér embert. Amúgy a szobában nem volt Niall.

  Még mindig engem néztek, és nem esett le, hogy mi az istenért néznek engem. Mikor belépett Niall, rám nézett, majd a a srácokra, majd kérdően rájuk nézett, miközben a szájában egy fogkefe volt, mert fogat mosott. Miután a srácok (szerintem) ránk untak, szépen egymás után kimentek, és egymás után meg verekedték Niall vállát. Majd csak leesett. Megtudták, hogy tegnap mi történt. Azt nem tudom, hogy honnan, lehet, hogy az ágy hangjából, vagy a nyögésekből, vagy,… nem. Csak nem!

-Niall, ugye nem mondtad el nekik?? – kérdeztem szinte idegbetegen.  

-Én? – kérdezte. – Én nem. – mondta.

-Akkor vajon honnan? – gondolkodtam hangosan. Ezen töprengtem egy kicsit, majd feladtam, bár lehetett sejteni, hogy honnan, a fent említettekből lehet választani.

  Niall mellém ült. Majd magához szorított. Tudtam, hogy nem lesz ebből nagy baj, mert azért mégis csak fiatalok vagyunk, és ez volt az első, és csak remélni tudom, hogy a fiúk nem mondják el senkinek a mi titkunkat.

  Felálltunk, majd felvettem magamra egy otthoni összeállítást, ami  nem volt nagy szám, de azért itthonra megtette. Lementünk, majd Niall adott egy tányért, tett rá nekem piritóst, egy kis rántottát, meg egy kis zöldséget (paradicsim, paprika, ubi). Majd magának is szedett. Szépen nyugodtan ettük a eggelinket. Én azon töprengtem, hogy honnan tudják. Majd rájöttem, hogy minek strapálom magam ezzel, hiszen már úgyis tudják. Akkor meg már mindegy.

  Niall megettük a reggelinket, majd bementünk a tv szobába. Bekapcsoltuk a tv-t, majd elkapcsoltam a Desney Channel-re. Niall csak rám nézett csodálkozó szemekkel, majd csak megvonta a vállát, és tovább böngészte a gépet, ami az kis asztalon volt.Én néztem valamilyen rajzfilmet, ami éppen ment (a címeket nem tudom, de azért szeretem).

  A srácok is bejöttek. Leültek, majd egy ideig elviselték a Disney-t, majd gondolom feladta az agyuk a szolgálatot ezektől a meséktől, így Harry megragadta a távirányítót, majd elkapcsolt. Néztek valamilyen vetélkedőt, majd figyelmes lettem arra, hogy annyira nem is érdekli őket az a műsor, csak odakapcsoltak, hogy ne tűnjön fel nekem, meg gondolom Niallnek se, hogy furdalja őket a kíváncsiság a tegnapi este iránt. Szóval, hozzájuk fordultam, és megkérdeztem szívélyesen:

-Mi az istent akartok? – kérdeztem, miközben magamban nevettem. Nem tudom miért, csak nevettem.

-Ööö… mire célzol? – kérdezte Liam, kissé szimulálva. Ahha, szóval azt akarják, hogy én kezdjem. Rendben. Ők akarták!

-Arra, hogy nyugodtan kibökhetnétek a kis szátokon, hogy mire céloztok, nem kell minket rávenni arra, hogy kezdjük el! Egyszerűen megkérdezitek, mi meg válaszolunk. Úgy ahogy. Szóval. Kérdés? – kezdtem a beszélgetés. Egy ideig csönd honolt a szobában, majd Liam megszólalt.

-Ki kezdeményezett?

-Én. – mondta Niall, miközben a laptopján, valami netes játékkal játszott.

-Következő? – kérdeztem. Erre megszólalt Harry.

-Védekezés?

-Volt. – megint Niall. Azért engem is hagyhatna válaszolni. Modnjuk így gyorsabban haladunk, de azért mégis. Majd megszólalt Louis.

-Mettől, meddig tartott?

-Olyan fél, egy óra. Kb. – mondtam. Ha. végre. Ezen néztek minket nagyon. Majd konstatálták, hogy nem rossz. Több kérdés nem volt, de én még hozzáfűztem, hogy bármikor kérdezhetnek, csak ne nyilvánosság előtt. Ebbe beleegyeztek, majd néztek valami filmet, amit még életemben nem láttam, úgyhogy megnéztük. Végre Niall letette a gépet, és hatan néztünk valami vígjátékot, amin annyit nevettem, hogy belefájdult a hasam.