~ Chapter 4 - Kids In America ~

~ Jessica szemszöge ~

Leszaladtam a lépcsőn, felvettem a kabátom, és a satyóm, és kimentem. Liam ott várt rám. Meg kell hogy mondjam, nagyon jól nézett ki élőben, igaz láttam már szemtől szemben, de így, hogy csak MI ketten vagyunk így még jobb rá nézni. De akkor eszembe jutott, miről gondolkoztam ma délután. Majd mindentől elment a kedvem. Niallal akartam lenni. És ami a legfurcsább, hogy alig ismerem személyesen, és mégis, annyira vonzódom hozzá, hogy azt el nem tudom mondani. De muszáj volt puszit nyomnom Liam arcára kedvességből, muszáj volt beszállnom Liam kocsijába, és muszáj volt vele lennem. Amit nem mondanék rossznak, csak olyan fura. Furán természetes. De inkább hagyom ezt az érzést, és megpróbálom élvezni ezt az estét Liammel. Aztán nem tudom mi lesz a vacsora után, de ha az lesz (és ez a valószínűbb), akkor sajnos közölnöm kell vele, hogy nem az esetem, és hogy nagyon kedves meg minden, de ez nem fog működni. De az is lehet, hogy rosszul ítéltem meg, és pont az ellenkezője fog bekövetkezni, mint amit várok. De őszintén szólva, nem is tudom mi lesz. Majd úgy is elválik az este végén.

~ Liam szemszöge ~

  Őszintén már nagyon vártam az estét. Nagyon szimpatikus lány! Amúgy nem is tudom miért írtam be a telójába a számom. És mentségemre legyen, hogy nem ittam a koncert előtt amikor megadtam neki a számom. Hát nem tudom. Majd kiderül az este végén. De ahogy elnézem magam mellett Jessicát, nem tűnik túl boldognak. Nem tudom mi lelte, mert nagyon vidám lánynak látszik, de mint mindenkinek, lehet ma rossz napja van. De ha meg össze is jönnénk, akkor nem tudom mi lesz velünk, ha nekem vissza kell mennem Angliába. Mert hát ő amerikai, én meg angol. Nekem anglia az otthonom, neki meg amerika. Pontosabban New York. Áh… Nem tudom mi lesz ebből. Majd elválik!

~ Jessica szemszöge ~

  Nem tudom mi lesz ebből, de azt sejtem, hogy megérkeztünk, mert véglegesen megálltunk, és Liam is mondta. J

  Kiszálltunk a kocsiból, majd, megfogta a kezemet (?), és kézen fogva mentünk be az étterembe. Mikor beléptünk csodálatos pompa fogadott bennünket. Nem tudom mit „eszik” az ilyenen Liam, de ha ő az ilyet szereti, akkor nekem 8.

  Bementünk, átvettük az asztalunkat, majd odasétáltunk a fenn tartott helyünkre.

-Mit kérnek? – kérdezte szerényen a pincér.

-Én… mondjuk kérek egy csirkemell salátát. – válaszoltam a pincér kérdésére.

-És ön uram? – kérdezte meg ugyan ezt Liamtől is.

-Én kérek mondjuk egy… ráktálat.  – válaszolt a pincérnek.

-Rendben máris hozom! –majd beindult a konyhába leadni a rendelésünket.

-Na hogy érzed magad? – kérdezte Liam.

-Jól. – hazudtam a szemébe. :/

-Akkor örülök! – majd elmosolyodott.

  Miközben vártuk a kajánkat  elbeszélgettünk. Úgy kábé mindenről. Rólam, róla, meg ilyesmik. Semmi extra. Furcsa, mert amikor megláttam hogy idehozott, azt hittem, hogy valami sznob féleség. De megosztotta velem azt a „nagy titkot”, hogy nem kell félnie, csak imponálni szeretett volna nekem. Majd megkérdezte hogy „ Menjünk-e el „ , de én rávágtam,    „hogy ne, inkább maradjunk ”. Miközben elmélyültem szép barna szemeibe, miközben valami irtó fontosról beszélt, kihozták a kajákat. Én rányomtam a salimra a mellé adott szószt, Liam meg elkezdte mártogatni a rákocskáit. Kicsit észre lehetett venni rajta, hogy annyira nem ízlik neki, de azért rákérdeztem:

-Ízlik? – kérdeztem, majd felém nyújtott egyet, hogy ha akarom, kóstoljam meg.

-Inkább kössz nem! – vágtam rá. Majd megvonta a vállát, és tovább ette a rákjait. Majd megelégeltem, hogy miattam ne hányja el magát, így szépen felálltam, majd őt is felrángattam, és miközben kérdezgetett, hogy mi bajom van, én addig meg sem szólaltam, csak vonszoltam a kocsijáig, majd beszálltunk.

-Ezt most miért is kellett? – kérdezte hülyén.

-Mert nem bírom nézni, hogy a ráktól a hányinger kerget! – válaszoltam kérdésére.

-Ó. Értem. – mondta kissé meghatódottan, majd megkérdezte:

-Akkor most hová? – kérdezte.

-A tengerparti vidámparkba! – vágtam rá, majd ő kicsit furán nézett rám, majd megvonta a vállát, beindította a kocsit, majd elindultunk. Kábé 20 percig mentünk, de az az idő épp elég volt ahhoz, hogy még jobban  összeismerkedjünk. Sokat nevettünk (amennyit csak lehet ilyen rövid időn belül), majd mikor megérkeztünk, kiszálltunk a kocsiból, majd próbáltunk nem fel tünősködni, mert hát egy világsztárral vagyok. Így össze kellett húznunk magunkat, ami lényegében sikerült is.

  Először gondoltuk bemegyünk a mini kaszinóba, hátha nyerünk valamit. Liam csak a pénzt nyerte ami a kis gépekben volt, amivel tudott még kaszinózni, én meg nyertem egy lila Ice Watchot. Nagyon örültem neki, így ahogy kiesett, gyorsan fel is vettem. Ez után vettünk vattacukrot, és felültünk az óriás kerékre. Ez nem fél óráig megy körbe mint a London Eye, de ez is megette. Ültünk az óriás keréken, és csak néztünk ki a fejünkből. Nem tudom miért ítéltem el előre Liamet. Tök jó fej, még humoros is. De nem is nagyon érdekelt semmi. Egyszerűen csak élveztem Liam társaságát. Majd odahajolt hozzám, és ezt mondta:

-Nagyon élveztem ezt a napot! – mondta.

-Én is! - mosolyodtam el.

-Akkor jó! – mondta. Mondjuk nem tudom mit élveztünk annyira ezen a napon, de én minden esetre nagyon. Majd Liam odahajolt hozzám, és hosszasan megcsókolt.

~ Liam szemszöge ~

  Végre meg tettem! Megcsókoltam. Hosszasan tapadtunk egymásra, mint a polipok, és még tovább. Egyszerűen nem akartam elengedni Jessicát. Képtelen voltam. Valamért azt hittem, hogy el fogom veszíteni. Majd elkezdett leválni ajkaimról, majd bájosan rám nézett, és megint megcsókoltuk egymást. A mai nap egy felejthetetlen nap volt!