~ Chapter 14- A Beautiful Day ~

Sziasztok! Meghoztam egy új részt. Bocs, hogy lassan egy hete nem hoztam részt, csak vizsgáztam, meg a zongora vizsgámra is kell készülnöm, meg a matekvizsgára is, pénteken nyelvtan tz-t írtunk, és még van egy elmaradottt tollbamondásom is. Meg a magyar tanárom szerint egy vershiányom. De nem untatlak titeket ezzel, inkább jó olvasást kívánok nektek!

 ZENE!

 A repülőn ülve Niallhez bújva, összenéztünk Norával. Nálunka telepátia működik ilyenkor. Összemosolyogtunk, majd egy kis nevetéssel konstatáltuk, hogy ez is csak velünk történhet meg. Hisz a világ valamennyi lányának imádott srácaival járunk. Én Niallel, Nora meg 

Louissal. Neki Lou. J És e mámorral élveztük az utat.

  Mikor Londonba értünk, vagyis London Lutonba, ahol a repülőtér van. Leszálltunk a gépről, majd átvettük a csomagjainkat. És beszálltunk a fiúk autójába, ahol a sofőr már várt minket. Illedelmesen köszöntött minket:

-Jó reggelt uraim… és hölgyeim. – kicsit furcsa volt, hogy egyrészt hölgyeimnek, meg uraimnak szólított minket, de az még furcsább volt, hogy nem is tudott rólunk. Na de mindegy. Csak remélni tudtam, hogy csak ő nem tud rólunk.

  Nyugalmasan utaztunk fel Londonba. Közben Niall mesélt nekem pár érdekességet Londonról, Louis meg ugyan ezt Norának.

  Megálltunk sok helyen, mielőtt megérkeztünk volna a fiúk házába. Mint például a BigBennél, a Trafalgar térnél, ahol a múzeumba, vagyis a Nemzeti Galériába be is mentünk. Néhány képen, szobron csak ámultunk, hogy „azta, ez meg,… mi… a…. Na jó, ezt nem lehet szavakkal leírni!”, vagy éppen szakadtunk a röhögéstől, mert olyan röhejesen nézett ki egy-egy kép, vagy szobor. Ezekért a nevetésekért ránk is szóltak párszor.

  Még voltunk a Towernél, amiről megtudtuk, hogy börtön volt, és valami madár van benne, ami védi őket. Valami ilyesmit mond a legenda.  

Voltunk még a London Eyenél, ahol szinte mindenki egy kabinba szállt. Ami annyit tesz, hogy 3 kabinba oszlottunk. Én meg Niall, Nora meg Louis, és a többiek. Én Niallel beszálltam a kabinba, majd vártunk, hogy elinduljon. Elindult, és amikor már a negyed kört megtettük, rám rontott, és olyan erősen csókolt, hogy azt el nem bírom mondani. Volt egy olyan érzésem, hogy akarja azt a bizonyos dolgot, de én azt mondtam, hogy ne itt. Ő erre meglepetten, és beletörődően rám nézett, majd bólintott, és még egyszer megcsókolt. A csókjaival soha nem fogok betelni.

  A kör további részében Niall a családjáról mesélt nekem, hogy milyen érzés ilyen híresnek lenni, (az utóbbit én kérdeztem), majd a kör vége felé, még egy csókkal megajándékozott

.  

  Kiszálltunk, majd beültünk a kocsiba, majd vártuk, hogy megérkezzünk a srácok házához. Kb olyan 40 perc alatt ott voltunk.

  Mikor megpillantottam a házat, elment a lélegzetem. Olyan nagy, és … nagy, … és szép volt. Mikor beléptünk a csomagjainkkal a házba szép rend volt. Rendezett, barátságos, tiszta, meg ilyenek. Majd belegondoltam, hogy mi lesz ebből a szép rendből és tisztaságból napokon belül. Brr. Bele se merek gondolni.

  A fiúk odavezettek minket Niall, és Louis szobájához. Nekem meg egy ideig nem esett le, hogy velük fogunk aludni. Vagyis én Niallel, Nora meg Louissal. Én erre nagyon megörültem. Beléptünk a szobába, majd letettem a cuccaimat. Vagyis a fiúk, mert hát mégis csak én vagyok a lány, meg Nora.

  A szobába lépve gyönyörködtem egy pillanatot Niall szobájában, majd hátulról rám ijesztett Niall.

-Mit csináljunk? – kérdezte.

-Nem tudom. – mondtam. Majd felemelt, és rátett az ágyra. Besötétített, és betett egy filmet. Majd még egyet. Míg már este 11 körül voltunk. Engem már kicsit nyomott az álom, de Niall gondolom még nem. Miközben már lassan a bétába estem volna, Niall egyszerűen rendesen fekvőhelyzetbe tett. Majd elkezdett mosolyogni. Én meg értetlenül néztem rá, hogy most mi a franc van. Majd leesett. Niall, mikor a London Eye-on rám rontott egy kis… Nyeltem egy nagyot, majd valamiért elmosolyodtam, és elkezdtem készülődni az elsőre. Majd bekövetkezett az a csodálatos dolog, hogy… 

Folyt. köv…

xoxo Lackóó ;)