~Chapter 6 – Will Turn Out ~

Bocsi, hogy nem hoztam már kicsit több mint egy hete, csak nagyon el voltam havazva, meg ki kellett valahogy találnom, hogy mi lesz. De most itt van! :)
  ZENE

  Későn keltem. Nagyon. És rosszul éreztem magam. És nem valami olyasmi, hogy fáj a hasam, fejem, majd meg halok, annyira fáj a lábujjam, nem. Ez most nem olyan. Most amiatt voltam úgymond rosszul, de nem is rosszul létnek mondanám, hanem lelkiismeret furdalásnak. És ez Liam, és Niall miatt van. Merthogy muszáj lesz választanom közöttük. És ez annyira fáj. Mind a ketten nagyon rendesek voltak velem, és még nem is tudnak velem kapcsolatban egymásról. És most van az a helyzet, hogy először felhívtam Norát, hogy azonnal jöjjön, mert azonnal lelkiznem kell, és mondtam anyának, hogy csináljon egy „kis” kaját. Aztán még hozzá tettem, hogy sokat. J . Negyed órán belül Nora meg is jött, gyorsan lehuppant mellém, majd jöhetett a barátnőm nyakábaborulás, elbőgés, kajálás, lelkizés, majd nyugtatás, és végül, de nem utolsó sorban, a választás. De az is csak utoljára. ( merthogy, a választás sok-sok a fent amlített dolgok után volt) .

  Sajnos nagyon semmire nem jutottunk, de akármennyire is szeretném, hogy az legyen, hogy Liamet válasszam, mert láttam, hogy a napokban vagy egy lány körülötte (valami Dani), és most vele lóg. És ha lesz is köztük valami, akkor nem szeretném őket elválasztani.  Így nem sajnos, Niall maradt. És ez nem az a bizonyos jajj ne, bárkit csak őt ne helyzet, hanem az, hogy hála az égnek. Igazándiból nem tudom ilyen helyzetekben, amikor döntenem kell, hogy mit zagyválok, de a lényeg, hogy én értem amit mondok. Így végül arra jutottunk, (szerencsétlenek, úgy kell kezelnem őket, mint a tárgyakat, és most nem akarok egy p*csának tűnni, de ezt a bizonyos tárgyiasítást most muszáj volt végre vinni. Sajnos.) Így végül, nagy nehézségek árán, és kirohanások után, (és persze bőgések után), az lett az egészből, hogy Niall. Már csak azt kéne megoldani, hogy el mondjam Niallnek, ami annyira nem nehéz, de az, hogy Liamnek megmondjam, hogy bocs, de nem, na AZ lesz a kemény menet. Mert ha abba egyikünk sem fog össze esni egy időre, akkor semmitől. De őszintén reménykedek abban, hogy azt fogja mondani, hogy rendben, meg ilyenek, majd egy ölelés, és végül megkérdezi, hogy most mi lesz. Én meg csak annyit mondok, hogy Niall, ő meg azt mondja, hogy Valahogy sejtettem… majd még egy ölelés. És végül fel ajánlja azt, hogy (vagyis inkább meg kérdezi), hogy maradhatunk-e barátok. Én erre azt mondom mosolyogva, hogy természetesen, majd (még egy -.- J) ölelés. És ezzel minden el van intézve. Legalábbis, az én képzeletemben ez van. És hát, a képzelgéseim nem mindig jönnek be, ezért annyira nem bízok bennük. De mindegy. Majd kiderül….